Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából
ízben megmondották, hogy a fényképekre azért van szükség, hogy az alperes azokból plakátokat készítsen, amelyekkel a modelleken látható állami textilanyag kelendőségét kívánta fokozni. A tárgyalások során és a fényképek felvételekor, sem V. L., sem más nem tett említést arról, hogy a felvételeknek plakát céljaira való felhasználása esetén bárki szerzői jogdíjat vagy külön tiszteletdíjat igényel. Ilyen ügyállás mellett helytálló az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító döntése. A fényképészeti mű szerzője az, aki azt megalkotta. V. L. az M. F. Vállalattal munkaviszonyban állott. A felvételeket a munkáltató rendelkezése alapján a munkaviszonyból folyó kötelezettségének teljesítéseképpen volt köteles készíteni azokról a személyekről akiket az alperes a Vállalat műtermébe előállított. A munkaviszonyban álló V. L. által készített fényképfelvétel és az azzal való rendelkezési jog az M. F. Vállalatot illeti meg. V. L. a munkájáért munkabért kapott, ezen túlmenően a felvételek felhasználásáért szerzői jogdíj nem illeti meg. Ha netán ilyen jog fennállana, az az M. F. Vállalatra szállott ,át. Erre kell következtetni az eset összes körülményeiből, mert az M. F. Vállalat egy másik vállalatnak, az alperesnek a megrendelésére reklám céljaira készítette a felvételeket. A fényképfelvételek céljáról, rendelkezéseiről az M. F. Vállalatnak és V. L.-nek — a nyilatkozatból megállapíthatóan — tudomása is volt. Helytálló tehát az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy adott esetben egyedül az M. F. Vállalatnak volna joga arra, hogy bárkivel szemben a fénykép esetleges jogtalan felhasználása miatt fellépjen. (Legf. Bír. Áf. II. 21.490/1955.) 33. Változtatás a képzőművészeti művön. Az, akire a szerző a szerzői jogot átruházta, a szerző beleegyezése nélkül a művön változtatást nem végezhet, kivéve, amikor az élet felfogása szerint feltehető, hogy ahhoz a szerző hozzájárulását meg nem tagadja. A Kúria szerint az Szít. 3. § (3) bekezdésének helyes értelmezéséből folyó jogszabály, hogy az, akire a szerző a szerzői jogot átruházta, a szerző beleegyezése nélkül a művön változtatást nem végezhet, kivéve, amikor az élet felfogása szerint feltehető, hogy ahhoz a szerző hozzájárulását meg nem tagadja. A törvényen alapuló ennek a tilalomnak megszegése az Szjt. 6. § (3) bekezdése szerint a szerzői jog bitorlásának tekintendő. A jelen perben a fellebbezési bíróság a Szerzői Jogi Szakértő Bizottság megegyező véleményének megfelelően állapította meg azt, hogy az alperes az A) alatti plakátot, a C) alatt csatolt kivitelben oly változtatással sokszorosította és hozta forgalomba, amely változtatás a plakát művészi jellegét egészen megváltoztatta és művészi értékét leszállította, minélfogva ezt a szerző érdekeire nyilván sérelmes változtatást nem lehet olyannak tekinteni, amely a fentiek szerint megengedhető. Ehhez képest helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság 286