Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Tizenharmadik fejezet. A szerző honossága és a mű származási országa a szerzői jog szempontjából
A KIADÓI FŐIGAZGATÓSÁG 10—9—23/1956. SZÁMÚ HATÁROZATA A SZERZŐI KORREKTÜRAKÖLTSÉGEK SZABÁLYOZÁSA TÁRGYÁBAN Az 1955. év folyamán megtartott vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a szerzői és kiadói (utólagos) korrektúrák növelték a könyvkiadás improduktív költségeit. A kiadóvállalatok egyrészt nem fordítottak kellő gondot a kéziratok lehető tökéletes megszerkesztésére, ami utólagos javításokat (stílus, helyesírás, beosztások stb.) tett szükségessé, másrészt a fennálló rendelkezések ellenére a szerzők által végzett utólagos korrektúrák költségeit csak elvétve hárították át a szerzőkre. Intézkedésünkre a kiadóvállalatok az utóbbi időben szigorúbban veszik a szerzői korrektúrák áthárítását, viszont a gyakorlat egyöntetűvé tétele érdekében a kérdés részletes szabályozása szükséges. Ebből a célból a szerzői és kiadói korrektúrák levonását az alábbiak szerint szabályozom: Az intézkedés célja a népgazdaságnak sokszor jelentős kárt okozó korrektúrák csökkentése. Ez a cél azonban semmi esetre sem mehet a minőség rovására. Tehát a szöveg gondos felülvizsgálatát és szerkesztését a nyomdábaadás előtt végezzék el a kiadók és a szerzők. 1. Szerzői és kiadói korrektúrán érteni kell minden változtatást, amelyet a kiszedett szövegben a nyomdába adott eredeti kézirattól, vagy a megelőző korrektúrától eltérően végrehajtanak. (Tehát pl.: egyes betűk, szavak, egész mondatok javítása, beszúrások, a szöveg bizonyos részeinek áthelyezése, klisék megváltoztatása stb.) 2. Nem számítható a szerzői és kiadói korrektúrának a változtatások során a szövegbe beleillesztett 1500 „n"-t meghaladó terjedelmű folyamatos szöveg, — amennyiben az a hasábkorrektúránál jelentkezik; továbbá az élőfej, tartalomjegyzék, névmutató, a tipográfiai helytelenségeket (pl. fattyúsor) megszüntető javítások, végül a hasáblevonatban folyamatos szöveg törlése, ha az teljes sorokra terjed ki, tehát átszedést nem tesz szükségessé. 3. A szerzői és kiadói korrektúrák csökkentését a jövőben jó szervezési intézkedésekkel kell elérni. Szükséges, hogy a vállalatok vezetői és dolgozói e cél elérése érdekében folyamatosan és állandóan felhívják a szerzők figyelmét a kérdés népgazdasági fontosságára és a kéziratelkészítés során maguk is az eddiginél jobb munkát végezzenek.- . 220