Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Első fejezet. A szerzői jog mibenléte
tos jognak tekinti, amely iparkodik összhangba hozni az alkotó szerző személyiségi és vagyoni érdekű jogait a társadalom kulturális érdekeivel. Ez utóbbi szolgálatában állnak a szerzői jog korlátozását szabályozó rendelkezések is. A szerzői jog korlátozásait és annak indokait az V. fejezet bővebben tárgyalja. Itt csak azt emeljük ki, hogy a korlátozások bizonyos formái a szocialista jogfejlődés nyomán bővülni fognak. Az ilynemű korlátozások a szerző érdekeit is szolgálják. Előmozdítják ugyanis a szerzői jogok értékesítését. A rádió rendkívül jelentős, közérdekű tevékenységének előmozdítását szolgálná például a törvényes engedély (licence légale) bevezetése. Ilyen korlátozó rendszer ugyan felmenti a rádiót, hogy — fontos kivételektől eltekintve — az egyes megjelent művek sugárzásához engedélyt kérjen a szerzőtől, viszont a szerzőknek is érdeke, hogy a rádió könnyen és minden előzetes bonyodalmas szerződési tárgyalások nélkül rendelkezhessen a sugárzás joga fölött előre megállapított jogdíjtételek kifizetése ellenében. Hasonló értékesítő könnyítések egyéb területen is elképzelhetők. Korlátozások ezek, melyek az értékesítés ütemét meggyorsítják és a szerzői jogdíj mértékének kérdésében minden tárgyalást feleslegessé tesznek. A jogalkotásnak a szerzői jog terén egyik legfontosabb szerepe, hogy összhangot teremtsen a társadalom kulturális érdekei és szükségletei között egyfelől, a szerzői méltányos szempontok és érdekek között másfelől. A társadalom biztosítja a szerző jogait, a szerző gazdagítja alkotásaival a társadalom kultúráját. Innen van a szerzői jognak szociális jellege. Az alkotás emeli a társadalom szellemi színvonalát, a társadalom viszont gondoskodik az alkotó szerző jogainak védelméről. 21
