Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Második fejezet. A mű
MÁSODIK FEJEZET A MÜ Az oltalmat a törvény a művet megalkotó szerzőnek biztosítja. . A mű: valamely formában megtestesített gondolat. Szerzői jogi oltalom tárgya csak az a mű, amely a szerző sajátos egyéni alkotása. Egyedül a gondolat, az ötlet nem tarthat igényt szerzői jogi oltalomra. Csak a formába öntött gondolat az, amely oltalmat élvez, ha egyéni és eredeti. (Lásd az 50., 51., 52. és 53. sz. ítéletet.) Van olyan törvény, amely a mű fogalmát is szabályozza. A szovjet szerzői jog alapelvei 4. §-a szerint „a szerzői jog kiterjed minden irodalmi, tudományos és művészeti műre, bármilyen is legyen azok megnyilvánulásának módja és alakja és tekintet nélkül annak értékére és rendeltetésére, . . .” Az 1951. november 12-én kelt bolgár törvény 2. cikke szerint szerzői jog tárgya lehet minden irodalmi, művészeti vagy tudományos mű, amely alkotó tevékenység eredménye és amely akármilyen tárgyi alakban nyert közzétételt vagy kifejezést. A magyar törvény mellőz mindenféle fogalmi meghatározást. Külföldi példák nyomán csak azokat az alkotásokat sorolja fel, amelyek, mint sajátos, eredeti szellemi tevékenység eredményei, írásban vagy másként — műpéldányban — nyertek megrögzítést. Nem együttesen sorolja fel a műfajtákat, hanem a törvény különböző fejezeteiben, elszórtan. Az áttekinthetőség kedvéért idézzük a törvényünk által szem előtt tartott berni nemzetközi egyezmény idevágó szövegét, mely együttesen sorolja fel az egyezmény és a mi törvényünk által oltalmazott művek fajtáit. Az egyezmény római szövege (1931. évi XXIV. törvény 2
