Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
84 társak közösen készített műveinek védelmi ideje annak a szerzőtársnak halálától számítandó, aki a többit túlélte, — a dolog természete szerint nem vonatkozik olyan közös művekre, amelyekben az egyes szerzők által alkotott részek egymástól elkülöníthetők s önálló művek gyanánt is megállanak, amikor is minden részműre vonatkozóan a védelmi idő a szerzőjének személyéhez igazodik. Fordítás, átdolgozás tekintetében is a védelmi időt a fordító, átdolgozó személye határozza meg. Adalékokból szerkesztett műveknél, vagyis gyűjteményes műveknél annak mint egységes egésznek szerzője, vagyis a szerkesztő (2. §.) részesül a 11. §. szerint védelemben. A gyűjteményes műben foglalt egyes adalékok védelmi ideje pedig ahhoz képest különbözően alakul, hogy az adalék szerzője meg van-e nevezve, amikor is a 11. §. rendelkezése irányadó, — avagy pedig megnevezve nincs, amely esetben viszont a 13. §. rendelkezései jönnek tekintetbe. A 12. §. 3. bekezdése a benne említett beszédgyüjtemények tekintetében tartalmaz külön rendelkezést abban az irányban, hogy az ily beszédgyüjteményt csak az esetben illeti a szerző halálán túl 50 éven át védelem, ha a beszédgyüjtemény a szónok életében, vagy legkésőbb 10 évvel a halála után megjelent. Ha a szónok halálától számított 10 év elteltéig beszédének gyűjteményes kiadása meg nem jelent, akkor azok gyűjteményes kiadása szabaddá válik. 13. §. Álnév alatt megjelent vagy pedig a szerző nevének — valódi vagy közismert írói (művészi) nevének — kitétele nélkül megjelent írói müvek az első megjelenéstől számított ötven évig védetnek. De ha a mű első megjelenésétől számított ötven év alatt a szerző nevét beiktatás végett bejelentették (43. §.), vagy ha ugyanazon idő alatt a mű a szerző neve alatt jelent meg, a védelmi idő a TI., 12. és 14. §. szerint számíttatik. Valamely mű meg jelenhetik a szerző valódi nevével, megjelenhetik továbbá álnév alatt (pseudonym), s végül meg jelenhetik nevének kitétele nélkül (anonym). A valódi névvel, vagyis az író vezeték- és keresztnevével egytekintet alá esik a szerzőnek közismert írói vagy művészi neve, mint amelyről legalább is a szakkörök tudják, hogy melyik szerző használja ezt. Az a név tehát, mely a szerzőnek nem közismert írói (művészi) neve, — álnév. A kir. Kúria P. I. 2193/1034. szám alatt hozott ítélete szerint nem szabad álnévül használni oly nevet, amely
