Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
39 ben, akinek nevét beleegyezése nélkül oly művön tüntették fel szerzőként, amely nem foglalja magában az ő szerzeményét, csak az általános magánjog alapján személyiségi jogának jogellenes megsértése címén léphet fel kártérítés iránt az ellen, akit nevének feltüntetése tekintetében szándékosság vagy gondatlanság terhel. A követelés ily esetben az abbanhagyásra (a jogellenes névhasználat eltiltására) és erkölcsi kár megtérítésére irányulhat. Hogy mennyiben szabad elhalt szerző nevével egyező álnevet használni, arról a 13. §-nál van szó. A szerzői jog átszállása az örökösökre. A törvény szerint élők közötti átruházás hiányában a szerző halálával a szerzői jog elsősorban azt illeti, akire a szerző halála esetére szóló intézkedéssel átruházta, üv intézkedés hiányában pedig a szerzői jog törvényes örököseire száll. (Itt csak a mű értékesítésére vonatkozó jogok átszállásáról van szó, a személyiségi jogok tekintetében a fentiek szerint más a helyzet.) Ha ekként a szerzőről a szerzői jog többekre száll, akkor rájuk a dolog természetének megfelelően nyernek alkalmazást azokra a szerzőtársakra vonatkozó szabályok, akiknek részei egymástól elválaszthatatlanok. Ha a szerző örökösök nélkül hal meg, a törvény szerint az államnak nincs háramlási joga, s a szerzői jog megszűnésével a mű szabaddá válik, önként értetődik azonban, hogy a szerzőt illető azok az egyes jogok, amelyeket ő másra átruházott, a halála után is a védelem idejére fennmaradnak. Ha pedig a szerzőtársak közül hal meg valaki örökösök nélkül, akkor az ő része nem válik szabaddá (aminek ellenkezője képtelenségre vezetne), hanem az ő szerzői joga a többi szerzőtársra vagy jogutódaikra száll. Tulajdonszerzés és szerzői jog. A szerző szellemi tevékenysége a megalkotott műben testesül meg. Az ekként megtestesült mű, nevezetesen az írói és zenei mű kézirata, elkészült példánya, továbbá a festmény, a szobor — a magánjogi értelemben vett dolgok fogalmi körébe esnek, s így a tulajdonjognak is tárgyai. Szjt.-ünk a képző- és iparművészeti alkotások, továbbá a 67. §. szerint ezekkel egy tekintet alá eső művek, valamint a fényképészeti művek tulajdonának megszerzése esetére intézkedik a 63.. 66., 67. és 71. §-okban akként, hogy a szerző az ily művét másnak tulajdonába bocsátja, ezzel még a szerzői jog átengedettnek nem tekinthető. Az írói és zenei művekre a 6. §. 1. pontja tartalmaz
