Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek
26 nyos jogosultságok pl. a fordításra, az átdolgozásra vonatkozó jog átruházására nem irányult. Sokat vitatott kérdés, hogy a szerzői jognak minden fentartás nélkül történt átruházása esetén a szerzőt avagy pedig azt, akire ő a szerzői jogát átruházta, — illetik-e meg oly értékesítésekhez való jogok, amely értékesítések a szerzői jog átruházása idejében ismeretesek még nem voltak, s amelyekre akkor a szerződő felek nem is gondolhattak. Ily új értékesítési lehetőségek keletkezhetnek későbbi törvényhozási intézkedés, így a védelmi idő kiterjesztése folytán, avagy a technika haladása következtében (gramofon, rádió, film, hangosfilm). Idevonatkozóan a kir. Kúria P. I. 3744/1931. és P. I. 1112/1932. szám alatt hozott ítéleteiben álláspontjának a következőkép adott kifejezést: „A szerzői jog átruházása, illetve kiadói ügylet megkötése esetén rendszerint azt kell feltenni, hogy a szerződő felek akarata csak azoknak a jogosultságoknak átruházására irányult, amelyek akkor a szerződő felek előtt ismeretesek voltak, illetve amely jogosultságok kiaknázásának lehetőségei akkor a szerződő felek szeme előtt lebeghettek. Ellenben nem tekinthetők átruházottaknak az oly jogosultságok, amelyekre a felek a szerződés megkötésekor nem is gondolhattak, amelyek lehetőségével nem is számolhattak, — hacsak a szerződés tartalmából s a fenforgó körülményekből a feleknek ezzel ellenkező akaratára nem lehet következtetést vonni.“ A P. I. 3744/1931. sz. alatt hozott ítélettel eldöntött eset az volt, hogy Zola Emil 1899. április hó 12-én a „Fécondité“ magyar fordításának teljes tulajdonjogát (en toute proprieté) a felperesek jogelődjére ruházta át. A regény fordítási jogára vonatkozó védelmi idő az akkori magyar törvény szerint 8 esztendő volt. Utóbb az 1922:XIII. t. cikkel beiktatott berni egyezmény 8. cikke, illetve az új Szjt. 11. §-a folytán az említett regény magyarra való fordításának joga 1922-től kezdve ismét védelemben részesült Zola halálától számított 50 év elteltéig. A kir. Kúria szerint a szerződő felek a szerződés megkötésekor (1899-ben) már nyilván gondolhattak arra, hogy Magyarország is előbb-utóbb csatlakozni fog az akkor már létrejött 1886. évi berni egyezményhez, illetve az ahhoz 1896-ban készült pótokmányhoz, s így a fordítás joga az eredeti műre vonatkozó egész védelmi idő tartamára — tehát adott esetben a szerző halálától számított 50 év leteltéig — fog védelemben részesülni.
