Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Hetedik fejezet. Mozgófényképészeti művek
170 filmnél a filmszalag nemcsak a képek sorozatát vetíti a vászonra, hanem a filmszalagon levő hangcsík vagy esetleg más technikai eljárás útján a képeken lejátszódó cselekményeket és eseményeket kísérő zörejt, szavakat és hangokat produkálja egyidejűleg a közönségnek. A hangosfilmnél a mozgófényképészeti műhöz tartozik úgy a látás, mint a hallás számára szóló rész, vagyis úgy a kép, mint a szöveg, amely rendszerint egymástól elválaszthatatlan. Külön szempont alá esik a mozgófényképészeti műben többszörösített zene, amely elválasztható magától a képeket és beszédeket egybefoglaló tulajdonképeni mozgófényképészeti műtől, amikor is az utóbbihoz való viszonyában a zenét úgy kell tekinteni, mint a zenésszínműveknél a zenét a szöveghez viszonyítva. A hangosfilm a mű tárgyát tevő cselekményekre és eseményekre vonatkozó képek és hangok (beszéd) egyesítésével új mű jön létre, melyre a mozgófényképészeti műre vonatkozó külön szerzői jogok nyernek alkalmazást. Ezzel szemben a zene a tulaj donképeni mozgófényképészeti műtől rendszerint elkülöníthető rész, amelyre a zeneművekre vonatkozó szabályok irányadók, s amelyre az 1. §. 3. bekezdésében foglalt szabály alkalmazandó, hacsak a körülmények nem indokolják, hogy az eset az 1. §. 2. bek.-e alá vonassék. A most előadottaknak jogi következménye, hogy míg magának a mozgófényképészeti műnek nyilvános előadási jogát a filmgyártótól vagy ennek jogán a filmkölcsönzőtől kell megszerezni, addig a kísérő zene nyilvános előadási jogának megszerzéséhez a zene szerzőjének vagy annak hozzájárulása szükséges, aki a szerző jogán a zenemű nyilvános előadási jogával rendelkezik. Szerzői jogi szempontból a beszélő, valamint a zenés filmdráma más tekintet alá esik, mint a színmű és zenésszínmű, mert a beszélő és zenés filmdráma mint mozgófényképészeti mű lényege abban rejlik, hogy a mű a filmszalag lepergetésével a vetítő felületen válik számunkra érzékelhetővé a maga mozgalmasságával, térbeli és időbeli változatosságával és dimenzióival, emberi cselekményeknek és térbeli jelenségeknek egész különleges hatást keltő beállításában, elrendezésében. Színművet, zenésszínművet lehet elolvasni, a zenei részeket hangjegyekből hangszereken lejátszani, színművet és zenésszínművet lehet színpadon előadni, — míg a beszélő vagy zenés filmdráma csak úgy válik a közönség számára hozzáférhetővé, ha a szalagot a filmgép a