Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)
Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Hetedik fejezet. Mozgófényképészeti művek
169 művészeti alkotásokat megillető védelemre (li—44. és 60—66. §-ok) tarthatnak számot (min. ind.). Vegyes tartalmú mozgófényképészeti műveknél^ aminő a mozgófényképészeti művek nagy része, azoknak mint egységes egésznek túlnyomó tartalma lesz döntő a védelem egyik vagy másik fajtájának megállapításánál (min. ind.). így valamely filmdráma mint egységes egész védelme tekintetében az írói művekre vonatkozó szabályok nyernek alkalmazást (különösen a védelmi idő tekintetében) akkor is, ha azok egyik másik részében szabadon felvett természeti képek fordulnak elő, melyek egyébként csak fényképészeti műveknek lennének tekinthetők. A mozgófényképészeti mű gyakran valamely már létező eredeti írói (zenei) mű felhasználásával, feldolgozásával jön létre, ilyen például valamely regényből vagy drámából készült mozgófényképészeti mű, amikor is a Szjt. 6. §. 10. p.ban foglalt rendelkezés az irányadó. Ily esetben tehát a 6. §. 10. pontja értelmében a felhasznált eredeti mű szerzőjének beleegyezésére van szükség a feldolgozáshoz, kivéve, ha a mozgófényképészeti mű a felhasznált műtől annyira különböző, hogy azzal szemben új eredeti műnek jelentkezik (1. 6. §. 10. p.-nál). Ha azonban a felhasználás folytán a mozgófényképészeti mű nem is ölti magára új eredeti mű jellegét, a mozgófényképészeti mű szerzőjét, mint a vonatkozó eredeti mű fehasználóját, az annak feldolgozásában megnyilvánuló sajátos egyéni szellemi alkotásra való tekintettel a 8. §. értelmében önálló védelem illeti, mely azonban a felhasznált mű szerzőjét megillető jogokat nem érintheti. A mozgófényképészeti mű, mint ilyen szerzői jogi védelemben csak akkor részesül, ha az megalkotójának sajátos egyéni szellemi terméke. A mozgófényképészeti műtől meg kell tehát különböztetni valamely már létező zeneműnek, színműnek vagy zenés színműnek átvitelét filmszalagra, ami a 6. §. 9. pontja alá esik, egyben a mű megrögzítésére filmszalagon a többszörösítéssel vonandó egy tekintet alá. Valamely színmű (opera) színpadi előadásának felvétele filmszalagra tehát nem egyéb, mint a színmű (opera) többszörösítése, s az ily filmszalag lepergetése a közönség előtt pedig nem más, mint a színmű (opera) nyilvános előadása. Amikor a törvényünket hozták, a mozgófénvképészeti mű csupán a látás számára készült fényképsorozatból állott. Azóta a technika fejlődése folytán ismertté vált a hangosfilm, mely a műben foglalt cselekményeket és eseményeket az optika és az akusztika segélyével úgy a látás, mint a hallás számára teszik egyidejűleg érzékelhetővé. A hangos-
