Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog, különös tekintettel a M. Kir. Kúria gyakorlatára (Budapest, 1936)

Az 1921. évi LIV. t.-cikk a szerzői jogról - Első fejezet. Írói művek

306

példányok azonban a terjesztőnél (használónál) pl. könyvkereskedőnél akkor is elkobzás alá esnek, ha őt szándékosság vagy gondatlanság nem terheli.

A berni egyezmény 16. cikkének 2. bekezdésében érintett azokra az esetekre való tekintettel, amikor külföldről származó oly példányokról van szó, amelyek származási helyükön nem voltak jogosulatlanok, — a törvény a 79. §-ban akként rendelkezik, hogy ily esetekben a külföldi vonatkozású cselekményekre a magyar törvény alapján lehet eljárni, ha a 22. §-ban említett példányokat külföldről terjesztették Magyarországon. Illetékes a bpesti tszék is (Élj. rend. 2. §. 2. bek.).

A 22. §. a jogosulatlanul forgalomban tartott példányok árubabocsátásáról beszél, szemben a régi Szjt. 23. §-ával, amely a jogosulatlanul többszörösített példányok árubabocsátásáról szólt, ami félreértésekre és zavarokra vezetett. Az új Szjt. 22. §-a folytán tárgytalanná vált a régi törvény idejéből való 34. sz. elvi határozat.

23. §. Aki a 9. §. 1. és 2. pontja esetében a forrás vagy a benne esetleg megjelölt szerző világos megnevezését szándékossan vagy gondatlanságból elmulasztja, továbbá az, aki a szerző nevét akarata ellenére a művön megjelöli vagy mellőzi, vétség miatt negyvenezer koronáig — ezidőszerint 8000 P-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Kártérítésnek (18. §.) és elkobzásnak (20. és 21. §.) ilyen esetben is helye van.

A 23. §-ban meghatározott vétség is bitorlás, amint azt a 36. §-ban foglalt utalás világosan kifejezésre juttatja.

E szakasz szerint vétséget követ el, aki a 9. <§. 1. és 2. pontjában, valamint a 47. §-ban a forrás és esetleg a szerző megnevezésére vonatkozóan megszabott kötelezettséget szegi meg.

Az e szakaszban meghatározott vétséget követi el továbbá az is, aki a művön a szerző nevét akarata ellenére megjelöli vagy mellőzi. Az álnevű vagy névtelen szerző nevének a művön való feltüntetése tehát e rendelkezés alá eső vétség.

Ez a rendelkezés a szerzőnek azt a személyiségi jogát védi, amelynél fogva ő van hivatva határozni a felett, hogy a műve nevével jelöltessék meg (1. a 3. §-nál „A szerző személyiségi jogai“). Ha a szerző neve feltüntetendő, akkor ennek megfelelő módon kell történni. így a kir. Kúria 40654 929. sz. ítélete szerint az, hogy a szerző neve nem a gramofon