F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - III. A szabadalmi oltalom tárgya
7. A nyelvhasználat A szabadalmi eljárásokban az OTH idegen nyelvű beadványokat is elfogad. Egyes beadványok magyar fordítását (pl. elsőbbségi irat, jogutódlási irat) az OTH gyakran nem is kéri. Az idegen nyelven benyújtott találmányi leírásokat természetesen minden esetben magyarra kell fordítani. C) A szabadalmi bejelentés 1. Általános követelmények A szabadalmi oltalom megadására irányuló eljárás az OTH-nál tett bejelentéssel indul meg. Az OTH mint országos hatáskörű szerv egyedül jogosult szabadalmaztatási eljárás lefolytatására és szabadalom engedélyezésére. Csak az az időpont tekinthető a szabadalmi bejelentés dátumának — tehát előbb az ideiglenes, majd a végleges oltalmi időszak kezdetének —, amelyet az OTH a bejelentés beérkezéseként hivatalos pecséttel, dátumbélyegzővel, valamint iktatószám adásával igazol. Az OTH a bejelentés átvételének elismerését jelezheti az e célra rendszeresített nyomtatványon vagy pedig a bejelentési kérvény másolatán. Az elismervényen az átvétel éve, hónapja, napja, órája és perce szerepel, és ez számít a bejelentés időpontjának. (Az ugyanazon a napon érkezett bejelentések elsőbbségét az iktató sorszáma határozza meg.) Közömbös tehát, hogy a bejelentő a bejelentési kérvényre és annak mellékleteire milyen dátumot ír, csak az OTH által feltüntetett időpont érvényes. Magától értetődik: ha postán juttatják el a bejelentést az OTH-hoz, nem a postára adás, hanem az OTH-hoz beérkezés dátuma a bejelentési időpont. Amíg jogerős bírósági ítélet vagy egyéb határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt az OTH-hoz korábbi elsőbbséggel jelentette be. Ez azt az alapvető társadalmi érdeket tartja szem előtt, hogy a létrehozott találmányok a lehető legrövidebb idő alatt nyilvánosságra jussanak. A szabadalom jogintézményének az a célja — a legáltalánosabban fogalmazva —, hogy a termelőerők fejlődését jogi eszközökkel elősegítse. A társadalomnak az az érdeke, hogy újabb és újabb, a termelésben hasznosítható találmányok jöjjenek létre. Ezek megalkotására azzal ösztönöz, hogy meghatározott időre kizárólagos jogot ad a feltalálónak, illetve jogutódjának a találmány hasznosítására. (A kizárólagos jog biztosította monopolhelyzetből származó előnyök az árutermelésben, a piaci versenyben nyilvánvalóak, azok részletesebb tárgyalására nem térünk ki.) Van olyan felfogás, amely szerint ez a kizárólagos jog mintegy jutalomnak tekinthető azért, hogy a feltaláló a találmányt nyilvánosságra hozta, és ezzel a társadalom termelési tapasztalatait, a termelőerőket gazdagította. Ez utóbbi tényt feltétlenül hangsúlyoznunk kell: nem azért ad az állam szabadalmat, mert valaki pusztán feltalál valamit, hanem a találmányban megtestesülő új műszaki ismeret közrebocsátásáért. Ez az ismeret ugyanis az oltalmi idő lejártával közkinccsé válik, tehát bárki korlátozás nélkül használhatja, másrészt mint új műszaki információ már abban az időszakban is szellemi tőkét jelent a társadalom 88