F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - III. A szabadalmi oltalom tárgya
számára, része az általános műszaki ismereteknek, amikor még kizárólagos joga folytán csak a bejelentő rendelkezik vele; így a találmány a műszaki fejlődés szakadatlan folyamatában újabb és újabb megoldások kiindulópontjává válhat. A társadalomnak tehát az az érdeke, hogy a találmány megszületését követően a lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kerüljön. Ha tehát valaki feltalál valamit, akkor jár el helyesen, ha a bejelentést az OTH-hoz a lehető legrövidebb időn belül benyújtja. Ha ugyanis más ugyanezt a műszaki megoldást később találja fel, de az OTH-hoz előbb nyújtja be, mint az első feltaláló, ő lesz a szabadalom jogosultja, és a korábbi feltalálónak, de későbbi bejelentőnek semmiféle lehetősége nincs a szabadalom megszerzésére. Más szóval: Magyarországon nem az első feltaláló, hanem az első bejelentő a szabadalom jogosultja, azaz a szabadalmi bejelentés elsőbbségének megítélése az ún. „bejelentési elv” szerint történik. Mivel az OTH az egyetlen olyan hatóság Magyarországon, amelynek kizárólagosjoga a szabadalmi eljárás lefolytatása és a szabadalom engedélyezése, magától értetődik, hogy az OTH-hoz benyújtott szabadalmi bejelentést semmiféle más hatósághoz, szervhez, vállalathoz stb. tett bejelentés nem pótolhatja, még akkor sem, ha ez a más szerv a bejelentést az OTH-hoz továbbítja. Ez esetben is csak az OTH-nál végzett iktatás érvényes. A szabadalmi bejelentésnek a kérelemből, a találmány leírásából és az ezekkel kapcsolatos mellékletekből kell állnia. A szabadalmi bejelentés alaki szabályait a III-OTH-1983. számú hirdetmény részletesen tartalmazza. Az e hirdetményben felsorolt követelményeket azonban nem feltétlenül kell már a bejelentés időpontjában kielégítenie a szabadalmi bejelentésnek, a hiányosságok nagy része később is pótolható. Vannak azonban olyan alapvető követelmények, amelyek hiánya pótolhatatlan, ezek megléte nélkül a bejelentési dátumot — bejelentési elsőbbséget — az OTH nem ismeri el. Jogot csak olyan bejelentésre lehet alapítani, amely legalább a bejelentő nevét és címét, továbbá a találmány lényegének ismertetését tartalmazza. A szabadalom a feltalálót vagy jogutódját, illetve szolgálati találmány esetén az ilyen címen jogosult jogi (ritkán természetes) személyt illeti meg. A találmány lényegének ismertetésével kapcsolatban már a legelső beadványnak is lehetővé kell tennie, hogy a szakember a találmány tárgyát a leírásban és rajzban foglaltak alapján megvalósíthassa. A gyakorlatban a feltaláló vagy a bejelentésre jogosult jogi személy különféle okok miatt meglehetősen gyakran kényszerül arra, hogy a szabadalmi bejelentést még szabályszerűen ki nem dolgozott, ideiglenes formában elkészített mellékletekkel tegye meg. Ez magától értetődik, hiszen elsősorban például a nyilvánosságra jutás veszélye, vagy az adott tárgyban harmadik személytől várható bejelentések feltétlenül indokolják a bejelentés lehető leggyorsabb megtételét. Ezt a törvény biztosította lehetőséget célszerű, sőt bizonyos esetekben szinte kötelező kihasználni, a bejelentés kidolgozásakor azonban gondosan kell ügyelni az alábbiakra: — a bejelentő(k) nevét és címét a bejelentésnek feltétlenül tartalmaznia kell; — ha a találmánynak több feltalálója van, és a feltalálókkal kapcsolatos adat89
