F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - III. A szabadalmi oltalom tárgya
fel, attól függően, hogy a találmány teljesen új (ún. úttörő jellegű), vagy pedig már ismert elemekből tevődik össze, s ez utóbbi esetben is melyik további típushoz sorolható. A továbbiakban — a teljesség igénye nélkül és elsősorban gyakorlati oldalról megközelítve — az újdonság értékelésének ezekkel a kérdéseivel foglalkozunk. a) A szakember A nyilvánosságra jutott ismertetés csak akkor tekinthető újdonságrontónak, ha az ismertetés tartalmilag olyan jellegű, hogy annak alapján a szakember a megoldást megvalósíthatja. Az újdonságrontás nemcsak akkor áll fenn, ha a megoldás szóról szóra nyilvánosságra kerül, hanem akkor is, ha a nyilvánosságra jutott adat a szakember számára elegendő útmutatást ad a megoldás kivitelezéséhez, abból minden különösebb nehézség — hamis előítélet legyőzése — nélkül a szakember el tud jutni a megoldáshoz. Ilyen körülmények között az újdonság fogalma szubjektív elemmel vegyül, mivel az ítéletalkotáskor a szakember számára való megvalósíthatóságot vizsgálják. Mielőtt rátérnénk azoknak a megoldásoknak a tárgyalására, amelyek újdonságát a szakembertől elvárható intézkedések mérlegelése dönti el, tisztázni kell azt, hogy kit nevezhetünk szakembernek. A szakember nemcsak a meglévő ismeretek lemásolására képes, hanem a közkincset képező ismeretanyag alapján összetett, bizonyos műszaki fejlesztést eredményező megoldásokat is létre tud hozni, anélkül hogy ehhez ismeretanyagán túlmenő útmutatást kapott volna. Tehát szakembernek lehet nevezni azt, aki a találmány tárgya szerinti szakterületen átlagos elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkezik, és képes ezen szakterületen a nyilvánosságra hozott adatok (a technika állása) felhasználására, alkalmazására. A szakember tevékenysége a technika állását nem bővítő, szokványos műszaki megoldást eredményezhet; ilyen szakértői rutinintézkedéssel, konstrukciós tevékenységgel olyan megoldások hozhatók létre, amelyek hatása, előnye előre várható, kiszámítható. Ezzel szemben a feltaláló valami olyan újat tesz hozzá a meglévő ismeretanyaghoz, amelyhez a technika ismeretében sem kap elegendő útmutatást. A feltalálás eredményeként olyan megoldás jön létre, amelyhez előre nem várható, újszerű hatás fűződik. A szakembertől elvárható, hogy ismerje és tudja alkalmazni a találmány tárgya szerinti szakterülethez tartozó: — hazai és külföldi szabadalmi leírásokat, könyveket, folyóiratokat, egyéb nyomtatványokat; — nyilvánosan használt megoldásokat, gyártás-technológiai és egyéb tapasztalatokat, fogásokat; 78
