F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - III. A szabadalmi oltalom tárgya
— felsőfokú oktatási intézmények által adott (általában mérnöki) alapismereteket. Tehát: ha a találmány pl. valamilyen malomipari gép elektromágneses kapcsolójára vonatkozik, az újdonság megítélésekor azt kell vizsgálni, hogy az elektromémöki alapképzettségű szakember a találmány által meghatározott (az elektromágneses kapcsolószerkezetekre, malomipari gépekre vonatkozó) szakterületekre tartozó hazai és külföldi szabadalmi leírások, egyéb szakirodalmak, a gyakorlatban alkalmazott megoldások tanulmányozása alapján kapott-e elegendő útmutatást a szóban forgó találmány megalkotására. b) Az úttörő megoldás Ezek a találmányok olyan feladatokat oldanak meg, amelyeket az eddigi próbálkozások meg sem közelítettek. Az úttörő jellegű megoldások újdonságának megítélése nem okoz problémát. Pl. az első röntgenkészülék újdonsága nem volt kétséges. Ugyanis ebben az esetben az addig még nem ismert készülék megvalósítására a szakember nem kaphatott útmutatást a technika fejlettségének ismeretében sem. A röntgenkészülékhez fűződő hatások (testek átvilágítása) nem voltak előre várhatók. c) Kombináció A gyakorlatban legtöbbször olyan műszaki megoldások szabadalmazhatóságát kell elbírálni, amelyek önmagukban ismert részmegoldásokból állnak, és ezeket a részmegoldásokat külön-külön hozzák nyilvánosságra. Ilyen megoldások újdonságának elbírálása már problematikus. Ugyanis a külön-külön nyilvánosságra hozott adatok mozaikszerű összerakása, és az ily módon konstruált virtuális műszaki megoldásnak a vizsgált találmánnyal való összevetése csak akkor engedhető meg, ha a külön-külön nyilvánosságra hozott részmegoldások együttes alkalmazása a szakembertől elvárható. Ebben az esetben egyértelműen tisztázható, hogy a kombináció még nem volt ismert. De az már alapos és mélyreható vizsgálatot igényel, hogy a találmány megalkotására kapott-e a szakember kellő útmutatást az érintett szakterület ismeretanyagából. Ennek eldöntéséhez támpontúl szolgálhat az, ha a megoldásból származó hatásokat megvizsgáljuk. így ha az önmagukban ismert részmegoldások együttes alkalmazása, csoportosítása azt eredményezi, hogy a mutatkozó hatás az egyes részmegoldások hatásainak elméleti összegét meghaladja, azaz az egyes önmagukban ismert elemek együttes alkalmazásából új műszaki többlethatás származik (szinergizmus), akkor kombinációs jellegű megoldásról beszélünk, amely szabadalomképes. Az ilyen kombinációs találmányok nem pusztán csak az egyes elemek, illetve intézkedések térben vagy időben történő egymás mellé való csoportosításával létrejött műszaki megoldások; az egyes elemek egymással kölcsönhatásban is állnak. Általában a kombináció felismerhető abból is, hogy a kombinációt jellemző elemek mindegyikére szükség van ahhoz, hogy a megoldás a kitűzött feladatnak megfelelhessen. 79
