F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - III. A szabadalmi oltalom tárgya
III. A szabadalmi oltalom tárgya A) A szabadalmazhatóság 1. A szabadalmazhatóság feltételei A szabadalmazható megoldásnak az elsőbbség időpontjában meg kell felelnie az újdonság, a haladó jelleg, a műszaki jelleg és a gyakorlati alkalmazhatóság feltételének. Ha valamelyik szabadalmazhatósági feltétel hiányzik, a megoldás nem szabadalmazható. A találmány fogalmát az Szt. nem adja meg. Találmánynak lehet tekinteni a feltalálásnak (nem a felfedezésnek) nevezett tevékenység eredményeként létrejött, a szokásostól eltérő, ötletes, műszaki vonatkozású szellemi alkotást. Bizonyos egyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy a találmány maga a műszaki alkotás, a szabadalom pedig az ezt védő jog. Tehát a felfedezés nem találmány, mivel nem alkotás; valamely természetben létező ténynek, illetve törvényszerűségnek a felismerése, nem tartalmazza a felismerés gyakorlatban való alkalmazását. Az újdonság A szabadalmi bejelentések elbírálásakor döntő mértékben az újdonság mérlegelésétől függ a szabadalom engedélyezése, ezért az újdonsággal, a nyilvánosságra jutással részletesebben kell foglalkozni. A szabadalmazhatóságnak egyik elengedhetetlen feltétele a megoldás újdonsága. Csak olyan műszaki megoldásra adható szabadalom, amely az egész emberi társadalom műszaki ismereteinek állományát gazdagítja. Az OTH-hoz bejelentett megoldás akkor tekinthető újnak, ha az az elsőbbségi (általános elsőbbség: bejelentési, módosítási, különös elsőbbség: uniós, kiállítási) nap előtt még nem hozták nyilvánosságra, megvalósítására szakember kellő útmutatást még nem kapott. Az Szt. az újdonságot abszolút értelemben — tehát világviszonylatban — követeli meg; vagyis: teljesen közömbös az újdonság megítélésekor az a körülmény, hogy a nyilvánosságra jutás belföldön vagy külföldön történt. A nyilvá75
