F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás

b) ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik.

Ezzel van összhangban az az akadémiai szabályozás, amely szerint a kutatóhelyen létrehozott szellemi termék a kutatóhely tulajdonát képezi, kivéve, ha a szerződéses munka során létrejött szellemi termék vonatkozásában a külső szervvel kötött megállapodás másként rendelkezik. Ezek a szabályok értelemszerűen irányadók a különböző állami megbízásokra, K+F-szerződésekre is.

A találmányokra vonatkozó vagyoni jogok, így a szabadalmak is megterhelhetők. A szabadalom lehet haszonélvezet tárgya is, leggyakoribb az özvegyi haszonélvezet.

6. Hasznosítási szerződés

A találmányok átruházásától meg kell különböztetni a hasznosítási engedély (licencia) nyújtását, amikor a szabadalmi jogosult a szabadalmi jogot megtartja, és abból csak egy részjogot (teljes vagy korlátozott hasznosítási jogot) enged át. Egy másik igen fontos különbség az, hogy míg az átruházás rendszerint egyetlen forgalmi aktus, a licenciaszerződés általában huzamosabb együttműködési viszonyt jelent a felek között a találmány megvalósítására, gyakorlati hasznosítására.

A hasznosítási engedély mint szolgáltatás azonban nem csupán licenciaszerződés, hanem más típusú szerződés (pl. kutatási-fejlesztési szerződés, tervezési szerződés, társasági szerződés) tárgya is lehet.

Érvényes az olyan hasznosítási szerződés is, amelyet a szabadalmi bejelentés megtétele után, de még a szabadalom megadása előtt kötnek, abban az esetben válik azonban hatályossá, ha a bejelentő a találmányra később szabadalmat kap. (Ez a feltételes szerződés erősebb az opciós megállapodásnál.)

A szabadalmi licenciaszerződés érvényességének általában nem feltétele az írásba foglalás; ennek megfelelően a szerződés elvileg szóban vagy ráutaló magatartással is létrejöhet, pl. ha a szabadalomra jogosult feltaláló korábban a megoldást újításként a vállalat rendelkezésére bocsátotta. Hasonlóképpen: ha az az intézmény, amely később elnyerte a szolgálati szabadalmat, korábban engedélyezte az alkalmazásában álló feltalálónak a megoldás újításként való benyújtását más vállalathoz (ún. informális vagy hallgatólagos licenciák). A hasznosítási szerződés létrejöttének megállapításához azonban szükséges, hogy a ráutaló magatartás határozottan kifejezze a felek akaratát és minden lényeges kérdésben való megállapodását. A bizonyíthatóság és az intézményekre kötelező bizonylati fegyelem betartása érdekében azonban a szabadalmi licenciaszerződéseket a gyakorlatban szinte mindig írásba foglalják. Ha a licenciaszerződésben külföldi fél is szerepel, az érvényességhez feltétlenül szükséges az írásba foglalás, valamint a külkereskedelmi jóváhagyás. (Ilyenkor a szerződésben ,,rejtett harmadik fél” az állam.)

A megállapodás írásba foglalására akkor is szükség van, ha a hasznosítási engedélyt — a jogutódláshoz hasonlóan — be akarják jegyeztetni a szabadalmi lajstromba.

44