F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás

sen készített okirat, akár egymáshoz intézett levél formájában); közjegyzői vagy más hitelesítés nem szükséges.

Az akadémiai szabályozás szerint a szellemi termékre jogot szerzővel az átruházási szerződést a kutatóhely vezetője köti meg. Abban az esetben, ha az alkotó vagy az alkotók valamelyike a felügyeletet gyakorló szerv által kinevezett (megbízott) magasabb vezető állású dolgozó az AKADIMPEX Találmányi Csoportjának vezetője, e személyek szellemi termékei hasznosítási szerződéseinek megkötéséhez a kutatóhely felügyeletét ellátó főosztály vezetőjének egyetértése, valamint az alkotó tekintetében az alapvető munkáltatói jogokat gyakorló személy jóváhagyása szükséges. (L. MTA szabályozás 247. oldalon.)

Nincs olyan általános előírás sem, hogy az átruházást, illetve az átszállást be kell jegyeztetni a szabadalmi lajstromba. Az átruházásnak vagy átszállásnak a szabadalmi lajstromba való bejegyzése azonban azért ajánlatos, mert jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben szerződésen alapuló jogutódlásra csak akkor lehet hivatkozni, ha a jogutódlást a szabadalmi lajstromba bejegyezték. A bejegyzéshez be kell nyújtani az írásba foglalt szerződést vagy a jogutódlást igazoló egyéb iratot, és a kérelmen jogutódlás esetén 1500 Ft, a szolgálati találmány feltalálójának jogszerzése esetén 500 Ft illetéket kell leróni.

Az átruházó — ha az átruházás ellenérték fejében történt — a műszaki megoldásért kellékszavatossággal, a jogért pedig jogszavatossággal tartozik.

A jogszerző legfontosabb kötelessége általában a vételár fizetése, amelyet rendszerint egy összegben határoznak meg. A szabadalom átruházásának ellenértéke azonban a hasznosításhoz igazodó, több éven át részletekben fizetendő összegben is meghatározható.

A találmány vagy szabadalom átruházása esetén járó vételár mértéke, bázisa, kulcsa, időtartama stb. tekintetében jogszabályi előírás nincs, ezért mindezeket a kérdéseket a szerződő feleknek a szerződésben kell rendezniük.

Elvileg tehát a felek szabadon állapodhatnak meg, figyelembe kell azonban venniük a polgári jog általános szabályait, különösen pedig a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségét (a szerződés szinallagmatikus jellegét) védő szabályokat.

A szerződést ugyanis a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékkülönbözet esetén meg lehet támadni, illetőleg módosítását lehet kérni, ha az aránytalanság később következik be.

Az akadémiai szabályozás szerint a hasznosítási, értékesítési szerződések megkötésekor törekedni kell arra, hogy a szellemi termék ellenértékének meghatározásában megfelelően érvényesüljön:

— a megoldás újdonsága, bonyolultsági foka, színvonala és jelentősége;

— a piacképesség szintje, a kidolgozottság mértéke;

— a megoldással elérhető intézményi eredmény;

— a megoldás kidolgozásával, fejlesztésével, jogvédelmével, értékesítésével kapcsolatban felmerült költség.

Arra kell törekedni, hogy az így kialakított ellenérték a lehetőségekhez mérten biztosítsa az árbevétel, valamint a költségek és a befizetési kötelezettségek tel42