F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
mine százalékban) tarthat igényt társszerzőségre. Ha ellenkező megjelölés nincs, több feltaláló esetén a szerzőség részarányát egyenlőnek kell tekinteni. Ha a társszerzők az eszmei hányadrészek meghatározásában nem értenek egyet, vagy valakinek a társszerzőségét nem ismerik el, ez utóbbi a bíróság előtt pert indíthat társszerzőségének megállapítása céljából. Azt a kérdést, hogy valaki milyen mértékben vett részt alkotó jellegű munkával a találmány létrehozásában, szakértői vagy egyéb bizonyítás és konkrét műszaki-jogi mérlegelés alapján kell eldönteni. A bírói gyakorlat szerint társszerzőségi perben azt, aki — a szabadalmi igénypontok jellemző részének a kialakításával kapcsolatban — közreműködött a szabadalommal védett megoldás létrehozásában, feltalálónak kell tekinteni. Erre való tekintettel az egyes társfeltalálók szerzőségének az arányát olyan mértékben megállapítani, amilyen mértékben részt vettek a találmány megalkotásában. Ehhez nincs szükség arra, hogy egyidejűleg működjenek közre, közösen fejtsenek ki alkotó tevékenységet. Feltaláló az is, akinek a munkáját, munkájának az eredményét a találmány kialakítása során bármi módon közvetlenül felhasználták. (Bírósági Határozatok 79/1987.) Az a feltaláló, akitől találmányát eltulajdonították (bitorolták), nem a szerzőségre, hanem a találmánybitorlásra vonatkozó rendelkezések alapján fordulhat a bírósághoz. Ebben az esetben ugyanis már nem egy társszerzői jogközösségből eredő vitáról, hanem egy jogsértés orvoslásáról van szó. A találmány bitorlását a büntetőjog is megtorolja. Az OTH nem vizsgálja az előtte folyó szabadalmi eljárásban a feltalálói minőség tényleges meglétét, hanem csak azt követeli meg a szabadalmi bejelentések alakiságára vonatkozó hirdetmény alapján, hogy a bejelentésben jelöljék meg a feltaláló(k) nevét. E megjelölésnek az a gyakorlati következménye, hogy ha a szabadalmi bejelentésben eredetileg pl. két személyt neveztek meg feltalálóként, a felek egyszerű bejelentése alapján nem lehet utólag egy harmadik személyt feltalálóként elismertetni az OTH előtt; ehhez jogerős bírói ítéletre van szükség. A törvény biztosítja a feltalálónak azt a jogot, hogy a szabadalmi iratok (szabadalmi okirat, lajstrom, Szabadalmi Közlöny stb.) őt e minőségben feltüntessék még akkor is, ha egyébként nem ő a találmányból eredő vagyoni jogok jogosultja (pl. a találmány átruházása vagy szolgálati találmány esetén). A fentiekből következik, hogy a feltaláló csak a szabadalmi iratokon követelheti nevének feltüntetését, a találmány szerinti terméken nem. A feltaláló neve csak határozott hozzájárulása esetén használható a találmány szerinti termék megjelölésére. A jogosulatlan névfeltüntetés ellen ugyanis a polgári jog szabályai abban az esetben is védelmet nyújtanak, ha a szóban forgó nevet védjegyként nem lajstromozzák. A névre mint árujelzőre a védjegyjog szabályai alapján szerezhető kizárólagos jog. A feltaláló (a szabadalmas) jogosult arra, hogy megfelelő feltételek megléte esetén a nevét védjegyként lajstromoztassa. Ha a feltaláló neve védjegyoltalom alatt áll. a hasznosítási szerződésben célszerű arról is rendelkezni, hogy a hasznosító számára a védjegy használatát is engedélyezi-e a jogosult. Ha a feltaláló a ne31
