F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás
vét védjegyként maga nem lajstromoztatta, a név más által történő lajstromoztatása csak az ő hozzájárulása alapján lehetséges. A jogosulatlan lajstromozás ellen a feltaláló a védjegyjog szabályai alapján tiltakozhat. A feltalálót megilleti bizonyos körben a névfeltüntetési jog fordítottja, az anonimitási jog is, vagyis az a lehetőség, hogy neve feltüntetésének mellőzését kérje valamennyi nyilvánosságra kerülő szabadalmi iraton. A szabadalmi bejelentésben minden esetben meg kell jelölni a feltalálót, és nevének mellőzését akkor is csak maga a feltaláló kérheti, ha nem ő a bejelentő. A feltaláló a Ptk. szerint felléphet azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja (pl. sajtóban), vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő egyéb jogát, pl. a feltalálói jó hírnevét sérti. A személyhez fűződő jogokra való hivatkozással a feltaláló a találmány továbbfejlesztését, megváltoztatását nem kifogásolhatja, ez a jog a műszaki fejlesztés kerékkötője lenne. A feltaláló azonban követelheti a mű integritásához fűződő joga alapján, hogy nevét csak a találmányával és ne annak megváltoztatott formájával, esetleg elrontott változatával hozzák összefüggésbe. A találmány nyilvánosságra hozatalának joga szintén fontos személyhez fűződő joga a feltalálóknak. Ő dönthet arról — a titokvédelmi szabályok keretei között —, hogy találmányát a társadalom elé tárja-e. A nyilvánosságra hozatal joga ugyan személyhez fűződő jog, de jelentősen érintheti a találmányból eredő vagyoni jogokat is. Ezzel összhangban írja elő az akadémiai szabályozás, hogy az alkotók a belföldi, valamint a nemzetközi tudományos fórumokon csak a jogi oltalom és a titoktartás szabályainak figyelembevételével — tehát csak előnyleírási szinten — fejthetnek ki propagandát az akadémiai szellemi termékek értékesítésének előmozdítása érdekében. A túl korai publikálás ugyanis az újdonságrontás folytán lehetetlenné teszi a szabadalmaztatást, másrészt vannak olyan találmányok (pl. gyártási eljárások), amelyek titokban tartva, know-how-ként kezelve gazdaságosabban hasznosíthatók. E szoros összefüggés miatt rendelkezik úgy a törvény, hogy a nyilvánosságra hozatal jogát a feltaláló nem csak személyesen gyakorolhatja, hanem azt jogutódnak is átengedheti, illetve a jogutódra is átszállhat. Szolgálati találmány esetén a vagyoni jogok, — így a szabadalom iránti igény is —, a munkáltatót illetik, ezért a bejelentési eljárás szintjén történő közzététel előtt a nyilvánosságra hozáshoz a munkáltató hozzájárulása is szükséges. E tekintetben tehát a feltaláló és a munkáltató kölcsönös függőségben van. Az akadémiai szabályozás szerint a kutatóhely vezetője — az államtitok és a szolgálati titok védelmére vonatkozó jogszabályok megtartásával — a szellemi termék publikálására csak akkor adhat engedélyt, ha az a szabadalmazhatóságot, illetőleg az értékesítést nem veszélyezteti. A szolgálati találmányt a szabadalmaztatási eljárásban történő jogszerű közzétételig szolgálati titokként kell kezelni. A találmányok és egyéb hasznosítható műszaki megoldások külföldre juttatásának engedélyezéséről és nyilvánosságra hozataláról szóló 23/1970. (VII. 4.) Korm. sz. rendelet előírja továbbá, hogy a honvédelmi miniszter engedélye szükséges a nyilvánosságra még nem hozott találmány vagy más hasznosítható műszaki megoldás külföldre juttatásához. Ez a magán és a szolgálati találmányokra egy32
