F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - II. Szabadalom, know-how, újítás

gári Törvénykönyv (Ptk.) alapján mindenkit megillető személy iség védelmen kívül más jogokat is nyújtanak.

A feltaláló személyéhez fűződő jogok körében a törvény a következőket emeli ki:

a) a szerzőség jogát,

b) a névfeltüntetés jogát,

c) a feltalálói jó hírnév védelmét.

d) a találmány nyilvánosságra hozatalának a jogát.

A találmány szerzőségének joga (a feltalálói minőség) azt illeti meg, aki a találmányt megalkotta. A szerzőség joga tehát az alkotás tényéhez kapcsolódik.

A magyar joggyakorlat szerint feltalálóként csak magánszemély ismerhető el, jogi személy (pl. vállalat, intézet) vagy embercsoport (pl. brigád, gmk, szakcsoport) feltalálói minősítésre, a találmány szerzőségére nem tarthat igényt. Elvben bárki (pl. kiskorú vagy nem szakképzett személy is) lehet feltaláló.

Feltalálóként több magánszemély is elismerhető (társszerzőség), de csak akkor, ha a találmány közös létrehozatala során, az együttműködésben valamennyien alkotó, kreatív jellegű tevékenységet fejtettek ki. Valamely ötlet, feladatkitűzés vagy technikai (pl. laboránsi, műszaki rajzolói), jogvédelmi (pl. szabadalmi ügyvivői), menedzseri feladat elvégzése alapján senki nem tarthat igényt társszerzőségre, ha a találmány lényegét tevő alapgondolat megalkotásában nem vett részt. Akkor sem tarthat igényt feltalálói minősítésre valaki, ha csupán a találmány hasznosításában (pl. az üzemi kísérletekben, értékesítésben) működött közre. Az OTH-SZOT irányelvek ajánlják az intézmények vezetőinek annak ellenőrzését, hogy a szabadalmi bejelentés a szolgálati találmányok feltalálóiként csak olyan személyeket jelöljenek meg, akik tényleges alkotó tevékenységgel vettek részt a találmány kidolgozásában.

A szerzőségi, társszerzőségi tevékenység jellegének jobb megértéséhez tudni kell, hogy a találmánynak három strukturális formája van: a belső, eszmei forma (a találmányi gondolat), a külső, információs megjelenés (a találmány leírása, rajza) és az ugyancsak külső, materializált áruforma (pl. a gép, amelyben a találmány tárgyiasul). A különféle strukturális formák eltérő tudományágak (kreativitás pszichológia, közgazdaságtan, műszaki tudományok stb.) kutatási körébe tartoznak. E strukturális szinteknek jogi szempontból is van jelentőségük: a találmány materializált formája (pl. gép) a tulajdonjog tárgya, információs megjelenése (leírása) szerzői jogi védelmet élvez, belső, eszmei formája pedig a szabadalmi jog oltalma alatt áll. Emellett a szabadalmi jog egyes kérdéskörei is az egyik vagy a másik strukturális szinthez kapcsolódnak erősebben. Pl. a feltalálói minőség szerzőség szempontjából a belső, eszmei forma (a találmányi gondolat) megalkotásában való részvételnek van jelentősége, az információs forma (a találmány leírása) a szabadalmi eljárásban a jellemző megjelenési forma, végül a találmány megtestesülése fizikai áru, termék formájában (a találmány tárgya) a díjazás szempontjából döntő fontosságú.

Többek alkotó munkája esetén a társszerzők egymás munkáját felmérve állapíthatják meg, hogy ki milyen eszmei hányadban (pl. egyharmad részben, har-30