F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - VI. Az MTA iparjogvédelmi tevékenységének szabályozása
ség van arra, hogy a szellemi alkotások gyakorlati hasznosításához szükséges piackutató munka elvégzésére, a vonatkozó licenctárgyalások lefolytatására, a hasznosítási szerződések szakszerű elkészítésére megfelelő műszaki, kereskedelmi, ipaijogvédelmi és jogi felkészültségű szakembereket bízzon meg közreműködőként, vagy munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében. E feladatok elvégzésére szakvállalattal is köthető szerződés. A szellemi alkotás hasznosításának folyamatában igen fontos a leendő hasznosító érdekeinek, gyártási-piaci tapasztalatainak folyamatos figyelembevétele. Ezért a szellemi alkotások gyakorlati megvalósítására szükséges innovációs fejlesztést (műszaki dokumentációkészítés, adaptáció, mintapéldány elkészítése, kísérleti félüzemi gyártás előkészítése stb.) lehetőleg a hasznosítóval együttműködve kell megvalósítani, akár közreműködő, akár intézeti gmk munkájának igénybevételével is. (Az erre vonatkozó megbízást a jogot szerző és az intézmény vezetője egyaránt kiadhatja.) A szellemi alkotásra jogot szerzővel a hasznosítási (átruházási) szerződés, a megoldás kidolgozóival az alkotói díjazási szerződés megkötésére — az összeférhetetlenség esetét kivéve — az intézmény vezetője jogosult. A hasznosításra szerződő fél az alkotói díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja. Ha a közreműködő nem az intézmény állományába tartozik és a közreműködői feladatokat a közreműködőnek a munkahelyén kell ellátnia, ebben az esetben a közreműködő személy munkáltatóját írásban tájékoztatni kell és fel kell kérni nyilatkozzon arra vonatkozóan, hogy a közreműködő tevékenysége meghaladja-e munkaköri kötelezettségét. A közreműködői tevékenység díjazására vonatkozó 7001/1985. (Sz.K.6.) OTH-PM-OMFB sz. irányelv alapján a közreműködő díjazását nem lehet a várható hasznos eredménytől függővé tenni (annak valamilyen százalékában kifejezni), azt a tényleges munkaráfordítás arányában kell meghatározni. Az akadémiai szabályozás az intézményben létrehozott szellemi alkotásokat szolgálati jellegűnek minősíti. Ettől csak olyan esetekben lehet eltérni, ha az intézmény külső szervvel kötött megállapodásában másként rendelkezett. A hasznosítással függ össze az az elszámolási szabály, hogy a szellemi alkotás iparjogvédelmével, jogfenntartásával és értékesítésével, átengedésével kapcsolatos költségeket az intézmény az elért bevételekből köteles levonni. Az alkotó részére kifizethető díj mértékét ezért — különösen a találmányi és az újítási díjat — a fenti költségek és a 102/1986. (P.K.l.) PM sz. utasítás alapján költségként elszámolható egyéb tételek, árbevétel utáni befizetési kötelezettségek figyelembevételével lehet csak meghatározni. Ezeket a hasznos eredmény (mint díjalap) kiszámításakor le kell vonni a hasznosításból eredő bevételből. Ezért a hasznosítási-értékesítési szerződések előkészítése során arra kell törekedni, hogy az ellenérték az említett költségek megtérülésén kívül biztosítsa az alkotók és az intézmény érdekeltségét is a hasznosításban, illetve a további szellemi alkotások létrehozásában. 249
