F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések

Az egyéni, eredeti módon kifejtett információ átadásához egyéb szolgáltatások is járulnak, járulhatnak (pl. dokumentáció, oktatás), és így a szerződés egyben ,,adási” és ,,tevési” jellegű is. Lényegében eredménykötelem, mert a számítógépes feladat megoldására, a gép célszerű működésére alkalmas szoftver mű használatát kell lehetővé tenni.

Nyilvánvaló ebből, hogy a szoftverszerződések lényegüket tekintve szerzői jogi felhasználási szerződések; a fenti szerzői jogi szabályozás irányadó rájuk. Az a körülmény, hogy a mű, a jelen esetben a szoftver használata elsősorban gazdasági érdekű, nem ütközik a szerzői jogba, és nem is új ott. Gondoljunk csak például az építészeti tervek, ipari tervezőművészi alkotások felhasználására. így ez egy önálló, sui generis szerződéstípus, nem alkalmazhatók rá az adásvétel, haszonbérlet, vállalkozás, kutatás-fejlesztés stb. szerződési szabályai.

Ezek a szerződések különböznek a feleket a szellemi alkotások párhuzamos területén, az iparjogvédelemben összekapcsoló szerződésektől, a licenciaszerződésektől. A különbség lényege nem abban van, hogy a licenciaszerződések a gazdasági érdekre vagy a versenypozícióhoz fűződő érdekre irányulnak, a szofterszerződések meg nem. Az eltérés a fő szolgáltatás eltérő sajátosságaiban mutatkozik. A szoftver esetében az iparjogvédelem által meg nem ragadott védelmi tárgyról — egyéni, eredeti módon kifejtett gondolatsorról van szó. A találmányi-szabadalmi jogot, a vállalat- és árumegjelöléshez fűződő jogviszonyt, valamint a versenyjogot átfogó licenciaszerződés szabályai így csak analógiaként, megfelelően alkalmazva vehetők figyelembe a szoftverhasznosítási szerződések tartalmának a meghatározásakor. Ugyanakkor a szoftver a hagyományos szerzői műfajhoz képest annyi sajátossággal és a szűkebben vett polgári jogi forgalom tárgyaival annyi közös vonással bír, hogy indokolt a szerzői jog mellett esetleg figyelembe vehető más jogi szabályokat is szemügyre venni.

Történetileg maguk a szerzői jogi felhasználási szerződések is a hagyományos polgári jogi zerződésekből, a tulajdon átruházási majd a vállalkozási szerződésekből különültek el és váltak önálló szerződéstípussá. Első fajtájuk, a kiadói szerződés még az Szjt. megszületése előtt alakult ki. Természetesen tehát, hogy a szoftverszerződésekre mint szerzői jogi felhasználási szerződésekre is — az alábbiak szerint — kötelezőek a Ptk. általános szabályai. Az Szjt. 3. §-a rögzíti, hogy ,,azokban a kérdésekben, amelyeket a törvény nem szabályoz, a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit.....kell alkalmazni.” Már utaltunk arra, hogy az Szjt. szabályai eleve láthatóan korántsem adnak megfelelő, teljes diszpozitív szabályozást, így a Ptk. kötelmi jogi általános szabályaira a számos rendezetlen részletkérdésnél mindenképpen vissza kell nyúlnunk.

A nevesített Ptk.-szerződésekre viszont csak megfelelő értékeléssel, analógia útján lehet viszautalni, mindig keresve a közös elemeket. így például gazdálkodó szervezetek közötti szoftverfejlesztési szerződésekben a kutatási-fejlesztési szerződések közvetlen (nem utaló) szabályait, az egyedi felhasználói szoftverhasznosításban s ezen belül az adatfeldolgozási szerződésekben pedig a gazdálkodó szervezetek vállalkozási szerződéseinek a szabályozását lehet mintaként figyelembe venni. A tárgyi kódként való értékesítés — a diszken áruházban értékesített tö245