F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések

megprogramok, játékprogramok esete — is jó példa az alkalmazható normatív szabályozás lehetséges területeire. Itt is — akárcsak a hanglemezeknél — terjesztésről, a mű — szerzői jogilag engedélyköteles — közönséghez közvetítéséről (felhasználásáról) van szó. Még tovább menve, a szoftver mű esetében általában a sokszorosított műpéldányoknak a közönség részére való átadása is egy — korlátozott — szerzői jogi engedélyt rejt magában. Az Szjt. 21. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis a mű magánhasználatú lejátszása is engedélyköteles, ha az akár közvetve is jövedelemszerzést vagy jövedelemfokozást szolgál. Ugyanakkor ez az ügylet a dolgok tulajdonjogának átruházásához hasonló elemeket is tartalmaz. így logikus, hogy itt az adásvétel szabályait is figyelembe vegyük, különösen a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek a vizsgálatakor.

Megint más a helyzet az olyan vegyes típusú szerződéseknél, ahol a szerzői jogi engedélyezés mint fő szolgáltatás mellett más fő szolgáltatások is vannak. így például a gépekkel egységesen (rendszerként) történő szoftver értékesítése tekintetében nyilván a Ptk. megfelelő nevesített szerződését (szállítási szerződés, adásvétel) kell alkalmazni, sőt ez a szoros összefüggések miatt kihathat a szerződés szoftverrel kapcsolatos részeire is — ismét elsősorban a hibás teljesítéskor.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a rendelkezésre álló jogi szabályozás sok kérdésben hiányos vagy értelmezésre szorul. így a feleknek igen részletes, átfogó szoftverszerződéseket kellene kötniük. Például az alvállalkozókra vonatkozó kérdés, a jogátruházás időbeli és területi hatálya, korlátozottsága, a másolatkészítés joga, a belső felhasználási célú módosítás kérdése, a műpéldányok sorsa, a járulékos szolgáltatások ügye mind-mind szerződéses szabályozást igényel, ha a felek biztonságosan akarják kapcsolatukat kialakítani. Még inkább ez a helyzet az esetleges szerződésszegés és jogkövetkezményei körében. A hagyományos szerzői műfajok esetében mindeddig ismeretlen vagy jelentőség nélküli volt például a szoftvernél oly fontos kellékszavatosság. A dolgok adásvételéhez, a vállalkozáshoz képest viszont itt sajátos, hogy a szoftverszerződésekben tartós kötelemről van szó, a kellék- és jogszavatosság az átruházott jog teljes használati ideje alatt tart.

Az általános szabályozásnak a szoftver szempontjából kétségtelen hiányai, illetve az a tény, hogy a szoftverfelhasználási szerződésekre — ellentétben az egyéb szerzői műfajokkal vagy akár csak a rokon licenciaszerződésekkel — nincs speciális szabályozás, indokolja, hogy ezen a téren hamarosan javaslatok készüljenek a jogalkotás számára is.

A kiegészítő jogi szabályozás főképpen a szerződésszegés témakörében látszik indokoltnak.

246