F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések

Megjegyzendő, hogy szerzői díjrészesedés mindenképpen csak a szoftver létrehozásának az alkotó jellegű szakaszaiban közreműködőknek, vagyis az alkotóknak, a szerzőknek jár. Az egyéb közreműködők ösztönzésére a szerzői jogban nincsenek olyan intézményesített formák, mint az iparjogvédelmi „közreműködői díjazás”. A vállalati gazdálkodási rendben működő kutatóhelyeken azonban nincs akadálya az iparjogvédelemben ismert haszonrészesedési megállapodások megkötésének.

Abban a jelentős kérdésben, hogy a munkáltatói díjmegállapítás a mérték tekintetében bíróság előtt megtámadható-e, bírói állásfoglalás még nincs. Úgy véljük, hogy ha a munkavállaló szoftverszerző által túl alacsonynak vélt díj megállapítása egy olyan szoftverszabályzattal összhangban történt, amelyet a szakszervezet által képviselt dolgozói kollektíva jóváhagyott, sőt: amelyet az egyedi munkaszerződések kiegészítései is megerősítettek, gyakorlatilag lehetetlen, hogy a bíróság a díjmértéket megváltoztassa. Ilyenkor ugyanis már akaratmegegyezés, szerződés vélelmezhető. Ha viszont az igen alacsony díjnak a megállapítása, ilyen előzmények nélküli, egyedi eset volt, a munkavállaló szerző ez ellen esetleg eredményesen tiltakozhat a bíróságon, a Ptk. által tilalmazott joggal való visszaélésre hivatkozva.

4. A szoftverfejlesztésre, -felhasználásra kötött szerződések

A szerzői jog jogosultja a szoftverre vonatkozó kizárólagos jogait jelentős részben csak a szerződések megbízható csatornáin át tudja realizálni. Szerzői jogunk az ilyenfajta — szóhasználatában „felhasználási” — szerződésekre azonban csak általános szabályokat tartalmaz, amelyek a hagyományos műfajokra kötött szerződések absztrakciói. Az csak természetes, hogy speciális szoftverfelhasználási szerződési szabályokat 1970-ben nem is alkothattak.

A szerzői jogi felhasználási szerződések jogszabályban meghatározott általános szabályainak (Szjt. 25.—30. §-ok, Szjt. Vhr. 20.—23. §-ok) többsége a felekre nézve kógens (feltétlenül alkalmazandó), vagy egyoldalúan a szerzők javára az:

— nemzetközi felhasználási szerződést csak erre kijelölt szervek útján lehet kötni;

— a szerződést — a napilapok, folyóiratok közzétételi szerződéseitől eltekintve — írásban kell megkötni;

— a felhasználó csak akkor szerez kizárólagos jogot, ha a szerződésben határozottan kikötötték (feltéve, hogy jogszabály másként nem rendelkezik):

— a felhasználó a jogait csak a szerző beleegyezésével ruházhatja át (de jogszabály másként is rendelkezhet);

— részletes szabályok vannak a jövőben alkotandó művekről, s a felhasználó — korlátozott — változtatási jogairól.

E körben ezenkívül csak néhány diszpozitív szabályt találunk még, így például a műpéldány tulajdonjogát rendezőt (ellenkező kikötés hiányában a műpéldány a szerző tulajdonában marad).

242