F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések
Kétséges, hogy a szoftverhasznosítási szerződések számára is irányadó és megfelelő szabályozás-e ez a túlságosan általános és a jogviszonyok fontos szakaszairól, például a szerződésszegésről lényegében hallgató szerzői jogi szabályozás. A ,,műnek”, a szoftvernek a hasznosítása mellett a szerződés más típusú szolgáltatásokról is szól — például programhordozók átadásáról, egyik szoftvemyelvről a másikra való fordításról, installálásról, oktatásról stb. Ilyenkor nyilván az adásvétel, szállítás, vállalkozás, megbízás stb. szabályai tűnnek inkább (együtt?) alkalmazandónak. A gyakorlatban a szerződő felek a fő szolgáltatás — a szoftver használata — tekintetében sokszor a szerzői joghoz nem illő nevesített Ptk-szerződéstípust alkalmaznak (címben és utaló szabályban arra hivatkoznak). Ha ez valóban helytelen. és ezek a szerződéstípusok nem vonatkozhatnak a szoftverszerződésekre, a címben említett szabályok joghatása a felek hibás minősítése ellenére sem következik be, mert a szerződés a Ptk. 207. §-a (4) bekezdése szerint „színleltének minősülhet, s nem színlelt formája (Ptk. 234. § (2)), hanem valós tartalma érvényesül. A szerződés esetenként tényleg színlelt, mert az elnevezést a felek például adózási előnyök miatt választják. A szoftverszerződések helyes, lényegi tartalmuk szerinti minősítése tehát fontos, és az eltérő minősítés súlyos következményekkel jár. így például a „vállalkozó” általában igénybe vehet alvállalkozót, míg a szerzői jogi felhasználási szerződés kötelezettje nem; az eredménytelen szerzői megbízás — javított, de így is alkalmatlan mű — esetén legalább is csökkentett díj jár, míg az intézmény kutatási-fejlesztési megbízásának az eredménytelensége a díjfizetés megtagadásához vezethet; a gazdálkodó szervezetek vállalkozási szerződéseire a jogszabály kötelező kötbért ír elő, míg a szerzői szerződésektől ez teljesen idegen stb. A kétségek eloszlatásához, vagyis a szoftverszerződések pontos jogi minősítéséhez s ezáltal a szerzői jogi felhasználási szerződésekhez fűződő valós viszonyuk megismeréséhez fel kell tárnunk lényegi jogi fogalmukat és tartalmukat. A szoftverszerződésnek — mint e sajátos típusú szellemi alkotás forgalmát szabályozó, tipikusan visszterhes jogviszonyt létesítő megállapodásnak — fő tárgya az a magatartás, amellyel a kötelezett a szoftver előállítását vállalja, és/vagy annak használatát másnak engedi. Ilyen tartalmú szerződéseket sokféle formában kötnek. így például: új szoftver előállítására („fejlesztésére”) szóló megbízás, szoftver időleges (ennek neve sokszor „szoftver bérlet'*) vagy végleges használatának megszerzése, szilárd hordozón termékbe épített szoftverek termékben való forgalmazása, sokszorosított szoftverműpéldányok mágneshordozón történő áruházi értékesítése, számítógéppel együttes rendszerként való értékesítés, gépi adatfeldolgozás vállalása saját szoftverrel stb. A szoftverszerződések lényeges közös elemeit figyelembe véve számunkra a következő csoportosítás adódik: a) Szerződés jövőben alkotandó szoftver műről, vagyis „szoftverfejlesztési szerződés”. b) Szerződés meglévő szoftver mű felhasználásáról, vagyis „szoftverhasznosítási szerződés”. Ezen belül: 243
