F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések

költsége, az adóteher, a bérköltség stb. Az intézményi ráfordításokat inkább a mérték, a százalékos arány megállapításakor kell figyelembe venni (erre bizonyos körben utal is a jogszabály), s így nem a díjalapnak, hanem a díjmértéknek a mun­káltatói szabályozásával kell az alkotóteljesítménnyel, az ösztönzéssel és a munka­helyi bérviszonyokkal összhangban lévő díjazást kialakítani. Más kérdés termé­szetesen, hogy ha a szerződés a szoftver mellett más szolgáltatásra is irányult, ennek ellenértéke — már a szerződésben! — elkülönítendő. A munkavállaló szerzői díjrészesedés mértéke a számítási alap (árbevétel) tíz­harminc százaléka, ha a szoftverfelhasználási szerződések kötése a munkáltató fel­adatkörébe nem tartozik. Ellenkező esetben a díj az árbevétel tíz százalékánál ki­sebb is lehet. Az ilyen szerződéskötés akkor tekintendő feladatkörbe vágónak, ha az intézményt ilyen termékek előállítására, értékesítésére hozták létre. Ebben irányadó az alapító jogszabály, intézkedés, alapszabály, az intézmény szervezeti működési szabályzata. Az eddigi bírói gyakorlat szerint ezeket a szabályokat azon­ban a változott körülményeknek megfelelően, tágan kell értelmezni.* A munkavállalói szerzői díj konkrét mértékének a meghatározása az említett tíz-harminc százalék között vagy — a másik esetünkben — az alatt, a munkáltató feladata. Ennek módjáról, szempontjairól részletes szabályok nincsenek. A bírói gyakorlatból is csak az az elv szűrhető le, hogy számottevő munkáltatói ráfordítás hiányában a munkavállaló szerzői díjrészesedése akkor is lehet tíz százaléknál több. ha a felhasználási szerződés megkötése a munkáltató feladatkörébe tarto­zik.** Indokolt ezért, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol rendszeresen hoznak létre és értékesítenek szoftvereket, készüljön átfogó belső szabályzat a munkavál­laló szoftveralkotók szerzői jogaival, díjaival, a díjmegállapító eljárással összefüg­gő kérdésekről. Az ilyen részletes szabályozást a jogszabály nem teszi kötelezővé, csupán azt írja elő. hogy a szerző munkakörét és a munkáltatót megillető jog terje­delmét kell írásban rögzíteni,*** ez a szoftver esetében a fenti körben mégis már gyakorlattá vált. Egyes intézményeknél — például a kutatóintézetekben — ez a szabályzat kiterjedhet a szoftver művek mellett egyéb szerzői alkotásokra — pél­dául tanulmányokra is. * * * * Ha a munkaadó több munkavállalóját együttesen bizta meg az egész szoftver­nek és annak minden fázisának az elkészítésével, akkor azok szerzőtársaknak mi­nősülnek, és a díj részesedés őket — hacsak a szerzők egymás között másképpen nem állapodtak meg — fejenként egyenlő arányban illeti meg. Abban az ugyan­csak gyakori esetben viszont, amikor a szoftveralkotás egy-egy fázisának (rend­szeranalízis, rendszertervdiagram stb.) elvégzésére más-más személyek, illetve csoportok kapnak megbízást, e személyek, illetve csoportok között a részesedés arányát — hacsak az egyes fázisok elkészítői egymás között másképpen nem álla­podnak meg — a munkáltató állapíthatja meg. Ennek alapja a munkaadó feladatki­jelölő, irányító, ellenőrző pozíciója. *L. Legf. Bír. Pf. IV. 20.417/1982. sz. ítéletét. **L. Legf. Bír. Pf. IV. 20.417/1982. sz. ítéletét. ***Szjt. Vhr. 11. § (1) bekezdés. **‘*A 6/1985. (A.K.13.) MTA-F. sz. utasítással módosított 2/1977. (A.K.5.) MTA-F. sz. utasítás. 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom