F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések
A jogi szakemberek figyelme a szoftverre vonatkozó alanyi szerzői jogokról mégis egyre inkább a szerzői jog gyakorlati alkalmazásának a problémáira irányul.* Ehhez persze az is hozzájárul, hogy az alapvető kérdés, az egyéni, eredeti szoftver szerzői jogi védelemképessége egyre több iparilag fejlett és kevésbé fejlett államban a szerzői jog javára dől el, mégpedig határozott törvényi állásfoglalással (Egyesült Államok, Fülöp Szigetek, Ausztrália, NSZK, Japán, Franciaország, Egyesült Királyság, Portugália, Tajvan — az utóbbi hat országban mind 1985-ben!). Ez a fejlődés egyébként azt is jelenti, hogy a magyar szoftver külföldi védelmét illetően egyre kevesebb országban kell csupán a szerzői jogi egyezmények művekről szóló általános szabályainak az értelmezésében bíznunk. A szerzői jognak a szoftvergyakorlatra való alkalmazása különösen két területen gyakori: a munkaviszonyban alkotott szoftverek és a szoftver fejlesztésre, felhasználásra kötött szerződések területén. A továbbiakban ezekkel foglalkozunk. 3. A munkaviszonyban alkotott szoftver A munkaviszonyban alkotott szoftverre vonatkozó szerzői jogok megértéséhez látnunk kell egy fontos különbséget. A szerzői alkotások létrehozására irányuló munkaviszony sajátossága az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi alkotásokat létrehozóval szemben az, hogy az előbbi eleve ebből a célból, ilyen munkafeladat-megjelöléssel jön létre, míg az utóbbi legfeljebb a kutatást, a fejlesztést jelölheti meg munkaköri kötelezettségként, találmánynak, újításnak a létrehozatalát nem. Ebben a helyzetben jogszabályunk nem mond le sem a szerzői jog ösztönző garanciális hatásáról, sem a munkáltató anyagi érdekeinek a védelméről. A megoldás: amint a művet a munkáltató átveszi, arra bizonyos feltételekkel kizárólagos vagyoni hasznosítási (felhasználási) jogokat szerez, a munkavállaló szerzőt pedig, személyhez fűződő jogainak érvényben maradásával a munkabéren kívül bizonyos esetekben szerzői díj is megilleti. A szolgálati találmány, újítás munkáltatói felhasználása esetén — a fenti különbségből adódóan — a munkabéren kívüli díj mindig jár. A Szjt. 14. § (1) bekezdése alapján a műre, így szoftver műre is akkor keletkeznek a munkáltatónak — a munkaszerződés és a Szjt. alapján — saját felhasználási jogai, ha annak elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége, és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű (szoftver) felhasználására jogosult. Ilyenkor a szoftver átadásával száll át a felhasználás joga, és ez egyúttal a „nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak is minősül”. A munkaköri kötelezettség fogalma a konkrét munkaviszony alapján értelmezhető; vitás esetben a munkaszerződésből, a munkakörön belül kapott utasításból és végső soron a munkáltató által más módon írásban rögzített szabályból — például munkaügyi vagy szoftverszabályzatból — kell kiindulni. A munkaviszony tartalma alapján akkor lehet a jogátszállásra következtetni, ha éppen olyan művekről — szoftverről — van szó, amelyek létrehozása céljából alkalmazták a szerzőt. * Gyertyánfy P — Perjés S.. A szoftver szerzői jogvédelemről magyarul. Kereskedelmi Szervezési Intézet, Budapest 1986. 238
