F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - V. Szoftvervédelem és egyéb szerzői jogi összefüggések
A felhasználói jog, amely így a munkáltatóra szállt, azt jelenti például, hogy a munkáltató a szoftvert archiválhatja, saját belső gyártási-fejlesztési célra felhasználhatja, sokszorosíthatja. A szerzői jog szempontjából már ez a „belső” felhasználás is „felhasználás”. A Szjt. Vhr. 10. § (1) bekezdése ezt a fogalmat „a nyilvánossághoz való közvetítés folyamataként” határozza meg. A szoftver munkáltatónak való átadása már a nyilvánossághoz közvetítés lehetőségének első fázisa, eleme. Az átadással a szoftver mű egy, a szerző számára előre nem ismerhető, konkrétan meg nem határozható személyi kör számára válik hozzáférhetővé. E „belső” felhasználás mellett a munkáltatót természetesen megilleti e jogok más, harmadik személyre való átruházásának a joga is. A Szjt. szerint a munkáltató a felhasználási jogot csak a „munkaviszony tartalma által meghatározott körben” szerzi meg. Míg azonban a többi szerzői műfajban alkotóknál a munkaviszony tartalma a sokféle lehetséges felhasználási mód közül általában csak meghatározottakra irányul (pl.: újságírónál a mű újságcikként való, de nem kötetbeni felhasználására, tervezőknél a mű továbbfejlesztésére és háromdimenziós megvalósítására, de nem plakát vagy művészi dekorációkénti terjesztésére), addig a szoftvernél ez nem így van. A szoftver gyártási, előállítási költségei olyan jelentősek, felhasználása ma olyan sokrétű (pl. a termelésirányítástól a példányonkénti — akár oktatási célú, könyvalakban való — terjesztéséig), hogy azt a szoftvert gyártók általában több csatornán, több felhasználási módon is hasznosítják. A szoftver alkotók és munkáltatójuk ennek ismeretében kötik munkaszerződésüket, így a szoftvert szerző munkaviszonyának tartalma általában — vagyis, ha a munkaszerződés határozottan másként nem rendelkezik — minden lehetséges szoftverfelhasználási módra kiterjed. A felesleges viták elkerülése céljából mégis helyes, ha a munkáltató — eleget téve az Szjt. Vhr. 11. §-a (1) bekezdése második mondatában foglaltaknak — írásban átfogóan és példákkal rögzíti, hogy a szoftverre vonatkozó felhasználási joga milyen felhasználási módokra terjed ki. Az Szjt. — formálisan tekintve — a munkáltató felhasználási jogának egy másik korlátot is állít: a munkáltató e jogokat csak „működési körén belül” gyakorolhatja. Az Szjt. hatályba lépése óta azonban változott polgári jogunk, a jogi személyek célhoz kötött, relatív jogképességéből általános jogképesség lett. így tehát ennek a korlátnak ma már semmilyen műfaj — különösen szoftver — esetén nincs jelentősége. A „működési kör” nem tévesztendő Össze az annál szűkebb „feladatkörrel”, ami a szokásos, az alapító szabályok szerinti célt szolgáló ügyletkötési gyakorlatot jelenti (pl. iparvállalat — gyártmányértékesítés; kutatóintézet — kutatás-fejlesztési és publikációs szerződések stb.). Ha ez nem így lenne, vagyis a „működési” kört is ilyen szűkén értelmeznénk, értelmetlenné válnának a munkavállalói szerzői díjazásról szóló, Szjt. Vhr. 12. §-beli alábbi szabályok. A munkáltató vagyoni (felhasználási) jogai a szoftvert szerző munkaviszonyának megszűnése után is fennmaradnak. (Szjt. Vhr. 11. § (4) bekezdés.) Ez a jogszabályi jogátszállás tehát — mindaddig, míg a szoftver felhasználási szerződések általános szabályairól jogszabály nem születik, s az nem tartalmaz időbeli korlátozást — ma időben korlátlan, illetve a szoftver mű teljes szerzői jogi védelmi ideje alatt fennáll. 239
