F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - IV. Kémia
— vagyis a több fém vagy fémes elem összeolvadásából képződő szilárd oldatok — termékként oltalmazhatok, mivel az olvadék képződésekor a fizikai folyamatok játsszák a lényeges szerepet. A keverési műveletekkel létrehozható készítmények, oldatok stb. (pl. egy faimpregnáló oldat, gyomirtószer, kozmetikum) előállításában még akkor is a fizikai műveleteknek van lényeges szerepük, ha a bennük levő hatóanyag kémiai reakció útján képződik. Az ilyen ún. kompozíciók termékként oltalmazhatok; a bennük levő hatóanyagra — ha vegyi úton előállítottnak minősül — azonban csak eljárási oltalmat lehet szerezni. 5. Élelmiszerek Az emberi és állati élelmezésre szolgáló termékeknek az olyan termékeket nevezzük, amelyek az emberek vagy az állatok táplálkozására szolgálnak, és ezáltal a szervezet anyagcseréjében részt vesznek. Élelmiszernek tekintjük az élelmezésben csak közvetett úton felhasználható termékeket is, így pl. a tejport, a levesporokat, a sűrítményeket, az állati tápokat, ezekre tehát termékoltalom nem engedélyezhető. Az élelmiszerek előállítására szolgáló eljárások szabadalmazhatok. Itt kell megjegyezni, hogy az élelmiszerekre vonatkozó kizárás a növény- és az állatfajtákra nem terjed ki, mivel ezek hatályos szabadalmi törvényünk értelmében szabadalmazhatok. 6. A kémiai találmányok vizsgálati szempontjai A találmány jogszabályi meghatározásából következik (Szt. 1. §), hogy az újdonság, a haladás, a műszaki jelleg és a gyakorlatban való alkalmazhatóság csak akkor értékelhető, ha nemcsak a feladat, a célkitűzés, hanem a megoldás is megjelenik benne. Egy új kémiai vegyület a felhasználási cél megadása nélkül csupán felfedezés; akkor válik találmánnyá, ha az új anyag egy adott műszaki és nem csupán tudományos feladat megoldására alkalmas. Ebből következik, hogy a tulajdonképpeni találmány az új anyag tulajdonságaiban rejlik. A kémiai vegyületek előállítási eljárása szabadalmazhatóságának a feltétele a termék előre nem várható műszaki vagy biológiai (pl. terápiás) hatása, tehát az eljárással kapott termék értékes tulajdonsága. Az ismert kémiai folyamatoktól eltérő, teljesen új kémiai reakción alapuló ún. úttörő találmányok viszonylag ritkák, a gyakorlatban a legtöbb kémiai találmány ún. analóg eljáráson alapul. Analóg eljárásnak akkor nevezünk egy kémiai eljárást egy régebbi, összehasonlításra alkalmas alapeljárás tekintetében, ha az egymásra ható anyagok analóg felépítésűek, és kémiailag analóg módon reagálnak egymással, tehát nemcsak a kiindulási anyagok, hanem a végtermékek is analóg felépítésűek. Másképpen fogalmazva: minden olyan eljárás analóg, amikor önmagában ismert analóg munkamódszert alkalmazunk egy termék előállítására. Az analóg eljárások szabadalmazhatóságát a német szabadalmi bíróság egy 1889-ben hozott döntése, az ún. kongóvörös határozat alapozta meg. A döntés azon alapult, hogy előre várható volt ugyan, hogy az alkalmazott reagensekkel egy 230
