F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - II. Növényfajták
A türelmi időn belül vagy a nemesítő, illetve a jogutódja hozzájárulása nélküli eladásra való felkínálás vagy forgalomba hozatal, illetve az egyéb módon (pl. szóban, írásban) történt nyilvánosságra hozatal nem újdonságrontó. A növényfajta szabadalmazhatóságának további feltételei: az egyneműség és az állandóság. Az egyneműség a növényfajta egyedeinek ,,térbeli”, az állandóság pedig ,,időbeli” azonosságát fejezi ki. Egynemű a növényfajta, ha egyedei — a szaporítás különös sajátosságaiból adódó eltéréseket figyelembe véve — azonosak. Ezek szerint a fajtát egyneműnek kell tekinteni, ha a fajtát meghatározó jellemzők — az ivaros vagy ivartalan szaporítás jellemző sajátosságai szempontjából várható változatokat nem tekintve — a fajta összes egyedeiben kielégítően kifejezésre jutnak. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt, hogy mindegyik fajtában előfordul egy sor, egymástól némileg különböző típus. Ezek száma nagymértékben függ a szaporítás módjától. Ennek megfelelően bizonyos tűrési határokat állapítanak meg attól függően, hogy a fajta ivartalanul szaporítható, öntermékenyülő vagy idegentermékenyülő. Állandó a növényfajta, ha egyedeinek lényeges jellemzői az egymást követő szaporítások után, vagy a bejelentő által meghatározott szaporítási ciklusok végén (pl. hibrid fajták esetében) megegyeznek a leírásban foglaltakkal, vagyis a fajtabélyegek az egymást követő generációkban állandósultak. A növényfajta szabadalmazhatóságának további feltétele, hogy lajstromozható fajtanévvel lássák el. A fajtanévnek alkalmasnak kell lennie a fajta azonosítására, valamint más fajtáktól való megkülönböztetésére. Fajtanévként nem használható különösen az olyan megjelölés, amely kizárólag számjegyekből áll — kivéve, ha ez elterjedt gyakorlat a fajták megjelölésére —, megtévesztésre alkalmas, azonos vagy rokon növénytani fajhoz tartozó, már meglévő fajta neve, jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütközik. (A növényfajták elnevezésének általános irányelveiről 1984. decemberében a MÉM és az OTH ajánlást fogadott el, amely a fajtanév megválasztásában jelentős segítséget nyújthat.) A növényfajta megkülönböztethetőségét, egyneműségét és állandóságát az állami minősítés során végzett, ennek hiányában az OTH által elrendelt kísérleti vizsgálat eredménye alapján kell megállapítani. A kísérleti vizsgálatot (ún. DUS-vizsgálatok) az ország területén a MÉM Növénytermesztési és Minősítő Intézete (NÖMI) végzi díj ellenében az UPOV- előírásokkal teljes összhangban. A vizsgálatokhoz szükséges, növényfajonként eltérő technikai kérdőívek a NÖMI-től beszerezhetők. Az eltérések miatt külön végzik az állami minősítéshez és a szabadalmaztatáshoz szükséges vizsgálatokat. A növényfajonként meghatározott vizsgálatok, ezzel összefüggésben a parcellák és a minták nagyságának, az ismétlések számának, a vizsgálatok tartalmának (éveinek) stb., a fajtaleírásoknak a standardizálása biztosítja a nemzetközi kooperációk lehetőségét. 215
