F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - I. Biotechnológia
dása egyes találmányokra pusztán olyan elvek fenntartása kedvéért, amelyek alól kivételek már korábban ismertté váltak. A szabadalmi rendszer nyitottsága a feltaláló ösztönzése révén a műszaki fejlődés elősegítésében nagy szerepet játszhat. Különösen jelentős lehet a ,,grace period” hozzájárulása az egyes magas szintű technológiai területek — pl. a géntechnológia — fejlődéséhez. Az ilyen tárgyú szabadalmazható találmányok tudományos intézetekben jönnek létre, amelyek munkatársai szokás szerint azonnal közzéteszik felfedezéseiket és találmányaikat, sőt erre gyakran határozottan kötelezik őket. Az előbbi megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy az egyetemeken létrehozott találmányok száma a gyorsan fejlődő, magas szintű technológiai kutatás szférájában gyors növekedést mutat. A tudósok helyzetének jellemzésére megemlítjük még, hogy az egyetemek és kutatóintézetek gyakran nincsenek érdekelve az általuk alkalmazott személyek találmányainak szabadalmaztatásában, és a veszélyekre való tekintet nélkül támogatják a kutatási eredmények korai közlését. A nyilvánosságra jutás veszélyeivel kapcsolatban a következőkben egy közismert példát idézünk. 1973- ban a Stanford Egyetemen S. Cohen és a San Francisco-i California Egyetemen H. Boy er kutatócsoportjai első ízben mutatták ki az élő szervezetbe bevitt, biológiailag funkcionáló gének replikációjának a lehetőségét, konkrétan egy, az E. coli baktériumba antibiotikum-rezisztenciát átvinni képes mesterséges plazmid (pSC 101) replikációját. 1974- ben a Stanford Egyetem Technológia Licencia Hivatala szabadalmi bejelentést nyújtott be a génbeviteli eljárásokra, a génsebészeti úton előállított rekombináns termékre, a plazmidra és a génsebészeti eljárással előállított plazmidot tartalmazó mikroorganizmusra. 1978-ban a szabadalmi bejelentést megosztották, eljárási és termékszabadalomra. Az 1980-ban adott első szabadalom ,,eljárási szabadalom”, és az in vitro genetikus rekombináció és klónozás alapvető génsebészeti technikára vonatkozik. A második szabadalmat, az úgynevezett „termékszabadalmat” 1984-ben adták meg. A két egyetemnek együttesen van tulajdonjoga 1997-ig a teljes biotechnológiai iparban alkalmazott alapvető metodikára és eszközökre; e szabadalmak, az ipari elemzők szerint, összesen több mint egymilliárd dollárt érhetnek. Egy, a Cohen-Boyer kutatást tárgyaló cikk, amely a New Scientist-ben jelent meg egy évvel és egy héttel a bejelentésnek az USA-ban való benyújtása előtt, azonban meghiúsította a szabadalmazhatóság kilátásait Európában, és komolyan veszélyeztette a szabadalmi bejelentés érvényességét az USA-ban. Végül is a Stanford Egyetem sikerrel bizonyította, hogy az előzetes nyilvánosságra hozatal nem tárt fel elegendő információt ahhoz, hogy a szabadalmazott kutatási eredményt más tudósok képesek legyenek reprodukálni. A tudományos körökben folyó információcsere lehetséges fonákságainak szemléltetésére kézenfekvő továbbá arra a vitára hivatkoznunk, amely az AIDS vírusának felfedezésén alapuló tesztelési eljárásra és tesztkitekre vonatkozó jogok tekintetében a közelmúltban zárult le (Heti Világgazdaság IX., 16., p. 57—58., 1987.). Mint ismeretes, a párizsi Pasteur Intézet L. Montagnier vezette kutatócso-1%