F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Második rész. A szellemi alkotások különleges formáival összefüggő kérdések - I. Biotechnológia

A nyilvánosságra hozatal fogalma, a különböző törvények rendelkezéseinek az általánosítása alapján, a következő cselekményeket foglalhatja magában:

— a találmány kiállításon való bemutatása;

— a nem kiállítás útján történő nyilvánosságra jutás (pl. tudományos cikk megjelentetése, előadás, nyilvános használat, különösen kipróbálás céljából stb.);

— visszaélés (pl. a titok megőrzésére tett ígéret megszegése) következtében megvalósuló nyilvánosságra jutás.

Ezek közül a második kategóriába tartozó cselekményeket általában nem szabályozzák. Jellegzetes példát nyújt ilyen vonatkozásban az ausztrál törvény, amely a bejelentési napot megelőzően hat hónapos „grace period” ot engedélyez arra az esetre, ha a nyilvánosságra jutás úgy következik be, hogy a feltaláló előadást tart egy „tudós társaság” előtt, vagy ezt az előadást a feltaláló hozzájárulásával ez a társaság megjelenteti.

A „grace period” általánossá tételére irányuló bármilyen érdemi javaslatnak értelemszerűen mindhárom kategóriára kell vonatkoznia. A WIPO javaslata szerinti az általános „grace period” mindhárom előbbi kategóriára kiterjeszthető, nemzetközileg alkalmazható egyöntetű megoldásként. Egy ilyen valóban nemzetközi megoldás — figyelemmel arra az esetre, ha a feltaláló több országban kívánja találmányát bejelentetni — csak egy nagyszámú, a bejelentési aktivitás szempontjából fontos ország által elfogadott és azonosan alkalmazott szabály lehet. Ugyancsak ide tartozó probléma annak egyöntetű szabályozása, hogy a nyilvánosságra hozott információnak és a bejelentett találmánynak teljesen azonosnak kell-e lennie, vagy milyen mértékben fedhetik ezek egymást a „grace period” igénybe vehetősége szempontjából?

Összefoglalva: az általános „grace period” mellett érvelők a feltaláló tevékenységjellemző vonásaiból indulnak ki, amelyek adott esetben elkerülhetetlenné teszik a nyilvánosságra hozást, a feltaláló számára káros következmények előidézésével. A felsorolt érvek részben a feltaláló (vagy jogutódja, a kis- és középüzem) kiszolgáltatottságával kapcsolatosak (a pénzügyi vagy műszaki segítség felkutatása során a feltaláló nem mindig tudja elérni a találmány tárgyának titokként való kezelését, így nem tud titoktartásra kötelezni egy nagyüzemet, amely pl. versenytárgyaláson szándékozik felhasználni a szerzett információt); másrészt: a találmány létrehozására és kifejlesztésére vezető folyamat objektív jellegzetességeivel függnek össze (a műszaki ötletről nem mindig tűnik ki azonnal, hogy az találmány: többlépéses művelet esetében a közbülső lépések is találmánynak bizonyulhatnak: az optimalizálás adott esetben csak nyilvánosán végezhető kiserieteket igenyel; a kutató feltalálók szívesen számolnak be munkájuk eredményeiről tudományos köröknek stb.). Kétségtelen továbbá, hogy a bejelentést megelőző nyilvánosságra jutásban szerepet játszhat a feltaláló szabadalmi jogi ismereteinek nem kielégítő volta is.

A kérdés jelentőségének értékelésével kapcsolatban hangot kapott az a nézet is, amely szerint a jelenlegi gazdasági körülmények oly mértékben megnövelik a műszaki újdonságok jelentőségét, hogy nem engedhető meg az oltalom megtaga-195