F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom
Az engedély megadásán kívül a licenciaadó köteles a licenciavevő részére minden olyan tájékoztatást megadni, ami a licenciavevőt alkalmassá teszi arra, hogy a szerződés tárgyát képező megoldást kellő színvonalon megvalósíthassa. Ezeknek az információknak jelentős része írott, rögzített formában, ún. dokumentációban jelenik meg (pl. receptek, tervrajzok, vizsgálati eredmények stb.), ennek szolgáltatása a licenciaadó alapvető kötelezettsége. A g>ukoilaii hasznosításhoz szükséges nem minden információt rögzítenek, esetleg néhány nem is rögzíthető. Az ilyen jellegű információk (tulajdonképpen ún. személyes know-how) átadását biztosítja a licenciaadó betanítási kötelezettsége. Az ezzel kapcsolatos szerződési feltételek rendszerint kitérnek arra, melyik szerződő fél telepén történik a betanítás, hány és milyen képzettségű szakembert bocsát rendelkezésre a licenciaadó és milyen időtartamra. Sokszor részletesen szabályozzák a kiküldött szakemberek tartózkodásával, ellátásával kapcsolatos szolgáltatásokat is. A licenciaadó a fenti kötelezettségek megfelelő teljesítéséért helytállni tartozik, szavatol. Az Szt. — a szabadalmi licencia modelljére épülve — nem szabályozza az ún. kellékszavatosságot, azaz az átadott megoldás fizikai-műszaki megfelelőségéért való helytállást. Erre tehát a Ptk. megfelelő szabályait alkalmazzák. A gyakorlat alapján megállapíthatjuk, hogy a licenciaadót ilyen szavatosság terheli arra nézve, hogy az átadott megoldás általában és a kellően meghatározott szerződési célra alkalmas, továbbá, hogy a megoldás mentes a káros mellékhatásoktól, de nem szavatol a licenciavevőnél való hasznosítás gazdaságosságáért, nyereséges voltáért. Szabályozza viszont az Szt. (és hasonlóan a védjegyre és az ipari mintára vonatkozó jogszabályok) a licenciaadó ún. jogszavatossági kötelezettségét. Ennek értelmében a szerződés hatálya alatt a licenciaadónak biztosítania kell a szabadalmazott megoldás korlátozástól, harmadik személy jogaitól való mentességét. Tartózkodnia kell minden olyan jogi aktustól (fenntartási illeték fizetésének mellőzése, lemondás, kizárólagosság esetén másnak történő engedélyadás stb.), amely az oltalom létét veszélyezteti. A szabadalom megtámadása (megsemmisítési eljárás) esetén pedig köteles hatékonyan védekezni, valamint az esetleges bitorlóval szemben fellépni. Ami a know-how jellegű megoldással kapcsolatos jogszavatosságot illeti, utalunk a kutatási szerződések kapcsán adott fejtegetésekre, azaz ilyenkor, tipikus esetben, csak az várható el, hogy a licenciaadó — harmadik személy jogaira vonatkozóan — jóhiszemű nyilatkozatot tegyen, de határozott jogszavatosság vállalása nem várható el. A licencia alapján hasznosításra engedélyezett megoldás alkalmazása — ha nem is olyan mértékben, mint a kutatási szerződések esetén — tartalmaz bizonytalanságot, kockázatot, nevezetesen műszaki (a laboratóriumi kísérletek szintjén nem észlelt, de a szériatermelésben előbukkanó hibák) és információs (megsemmisítéshez vezető, később felmerülő újdonságrontó tény) kockázatot. Ennek a kockázatnak ésszerű megosztását szolgálják azok a szerződési feltételek, amelyek a szavatossághoz kapcsolódó felelősség korlátozását írják elő. (Meg kell jegyezni, 184
