F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom
hogy egy ilyen felelősséget kizáró vagy korlátozó feltétel érvényessége — határozott jogszabályi felhatalmazás hiányában — a magyar jog szerint erősen kétséges.) A licenciavevőt ugyancsak kettős kötelezettség terheli. Köteles az átvett megoldást hasznosítani és az ellenszolgáltatást, a licenciadíjat megfizetni. (Elvileg lehetséges ingyenes licenciaszerződést is kötni, de ez a gyakorlatban alig fordul elő.) A hasznosítási kötelezettség határozott előírására a licenciaszerződésekben ritkán kerül sor, mert a megfelelő szankcionálás vagy a szankciók érvényesítése meglehetősen nehézkes. (Egyébként is az a megalapozott feltételezés, hogy a licenciavevő azért szerzi meg a hasznosítási engedélyt, mert az adott megoldást valóban alkalmazni kívánja.) A licenciadíj meghatározására a gyakorlatban különböző variánsok alakultak ki. Meghatározható a licenciadíj egy összegben, a licenciavevő által elért hasznos eredmény bizonyos hányadában, a leggyakrabban ezek kombinációjában, pl. úgy, hogy a szerződés megkötésekor a licenciavevő egy nagyobb összeget (ún. belépőt) fizet, s ezen kívül rendszeresen visszatérő, százalékosan meghatározott díjat (ún. royalty-t). Fontos ezzel kapcsolatban a díjalap (termelési érték, bruttó árbevétel, nyereség stb.) és a díj kulcs meghatározása (ez utóbbi nem ritkán degresszív skálával). Különösen az áringadozások kivédésére alkalmas az a díj megállapítási mód, amely naturális mutatókban (pl. tonna, folyóméter stb.) határozza meg a díjat (ún. darablicenciadíj). Különösen nemzetközi licenciaszerződések esetén nem ritka, hogy a licenciavevő „természetben”, a licencia alapján gyártott termékekkel fizet. Elterjedt szerződési feltétel a minimális licenciadíj kikötése, amit a licenciavevőnek akkor is meg kell fizetnie, ha az egyébként meghatározott díj ezt az értéket nem éri el; ennek összegét gyakran progresszív mértékben határozzák meg. A díjfizetéssel kapcsolatos a licenciavevőnek az a kötelezettsége, hogy a díjszámítás alapjául szolgáló forgalmi, termelési stb. adatokról elkülönített nyilvántartást vezessen, s biztosítsa, hogy ezt a nyilvántartást a licenciaadó ellenőrizhesse. A licenciaadót és a licenciavevőt terhelő alapvető kötelezettségeken kívül a licenciaszerződések több szokásos feltételt, ún. mellékkötelezettséget is tartalmaznak. Ezek közül a mellékkötelezettségek közül kiemelést érdemel az információk bizalmas kezelésének a kötelezettsége. A know-how-nak minősülő információk nyilvánosságra kerülése csökkenti (vagy éppen megszünteti) gazdasági kiaknázhatóságukat, ezért jelentős érdek fűződik ennek megakadályozásához. Szabályozni szokás ennek kapcsán a bizalmas kezelés módszereit, azoknak a személyeknek a körét (munkavállalók, allicenciavevők, kooperáló partnerek stb.), akik ezekhez az információkhoz egyáltalán hozzáférhetnek, s az ezekkel kötendő, a titokban tartást biztosító megállapodások feltételeit stb. A bizalmas kezelés kötelezettsége terhelheti mindkét szerződő felet, és kiterjedhet más, a szerződéses kapcsolat során nyert információra is. 185