F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)

Első rész - VI. Kutatási-fejlesztési szerződések; licencia- és know-how-forgalom

feltételeket, feltétel variánsokat összefoglaló általános feltételek, check list-ek. (Ilyen segítséget nyújthat pl. a WIPO által kiadott Licensing guide vagy a KGST Jogi Értekezlete által kidolgozott licenciaszerződés-minták.)

c) A licenciaszerződések tartalma

A licenciaszerződés fogalmából következik, hogy a licenciaadó alapvető kötelezettsége a licenciavevőt olyan — tényleges és jogi — helyzetbe hozni, hogy meghatározott műszaki megoldást a gyakorlatban hatékonyan hasznosítani tudjon. Ez a kötelezettsége kétirányú: a jogi lehetőséget a hasznosítási engedély megadása, a tényleges alkalmazás lehetőségét a megfelelő tájékoztatás teremti meg. A licenciaadó fő kötelezettsége tehát: engedély és információ adása.

A licenciaadó tehát határozott hasznosítási engedély megadására köteles (amint erre utaltunk, ez nem csupán valamely hagyományos iparjogvédelmi intézménnyel, pl. szabadalommal védett, hanem know-how jellegű megoldásra is vonatkozhat; ez utóbbira nézve is rendelkezési joga van, erre épül az engedély adása). Ez az engedély korlátozás nélkül vagy bizonyos korlátozásokkal is megadható. A legszokásosabb e vonatkozású megkülönböztetés a kizárólagos és az egyszerű licencia között tehető. Kizárólagos licencia esetén a licenciaadó nem jogosult — a szerződés hatálya alatt — másnak hasznosítási engedélyt adni, és a szerződés tárgyát képező megoldást maga sem hasznosíthatja. Egyszerű licencia esetén viszont a megoldást maga is hasznosíthatja, és másnak is adhat hasznosítási engedélyt. (A gyakorlatban sokszor találkozunk a kizárólagosság egy enyhébb változatával, amikor is maga a licenciaadó nincs elzárva a hasznosítás lehetőségétől, csupán másnak nem adhat engedélyt.) Korlátozható az engedély a hasznosítás egyes módjaira (pl. előállításra és használatra, de nem a forgalmazásra), vagy ha az adott megoldás különböző célokra alkalmas, ezek köre is meghatározható. Szokásos — elsősorban a nemzetközi licenciaszerződések területén — a hasznosítás területi korlátozása is, esetleg a kizárólagosság és az egyszerűség kombinálásával (pl. adott országokra nézve kizárólagos a licencia, másokra csak egyszerű). Lehetséges mennyiségi korlátozás is, sőt elvileg még az is, hogy az engedély nem valamennyi igénypontra terjed ki. Szabadalmi törvényünk főszabályként a korlátozásmentes engedélyt vélelmezi, ezért a szerződésben a kívánt korlátozásokat határozottan rögzíteni kell, kivéve a kizárólagosságot. Ez utóbbi tekintetében a törvény az egyszerű licenciát tekinti tipikusnak, ezért a kizárólagosságot szükséges határozottan kikötni. Arra is kiterjedhet a hasznosítási engedély, hogy a licenciavevőjogosult arra, hogy harmadik személy részére további engedélyt, ún. allicenciát adjon. Ennek lehetőségét (ami egyébként kizárólagos engedély esetén szokásos) pontosan szabályozni kell a szerződésben, a jogszabály ugyanis — a felek ellenkező megállapodásának a hiányában — az allicenciaadás tilalmát írja elő. Célszerű ilyenkor az alap-licenciaszerződésben előírni az allicenciaszerződések lényeges feltételeit, esetleg azt az eredeti licenciaadó hozzájárulásától függővé tenni, illetőleg meghatározni, hogy a licenciavevőnek közvetlenül helyt kell állnia az allicencia-vevők magatartásáért.

183