F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - I. Az iparjogvédelem fogalma és kapcsolata a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatával
rétében, az e tárgyban létrejött szerződés azonban nem lépett hatályba, és nem valószínű, hogy ez valaha is bekövetkezik. A szerzői jogi védelem további fontos vonása, hogy a védelem általában automatikusan, a törvény erejénél fogva (tehát külön hatósági vizsgálati és engedélyezési eljárás nélkül) keletkezik. Egyes országokban (pl. az USA-ban) azonban a teljes körű védelemhez a szerzői jogi hivatalnál való regisztrálásra van szükség, illetve: a mű példányaira a szerzői jogra való utalást (karikába zárt C betű) rá kell vezetni. A szerzői jogi védelem a legtöbb országban a szerző életében és halála után ötven évig van érvényben. 3. Az iparjogvédelmi oltalom A kutatási-fejlesztési eredmények jogi védelmének iparjogvédelmi technikája eltér a szerzői jogétól. Az iparjogvédelem egyes szellemi eredmények jogosulatlan gyakorlati alkalmazása, az árutermelésben való hasznosítása ellen véd. A jogi védelem ugyanis az árutermelői és áruforgalmi viszonyokon keresztül, a gazdasági verseny révén valósul meg. Ez a tény meghatározza egyrészt azt, hogy ez a védelem milyen szellemi alkotásokat tud felölelni (általában csak áruként értékesíthető termékeket vagy árutermelési eljárásokat eredményező vagyoni értékű, gazdasági jellegű szellemi alkotásokat), másrészt, hogy milyen módszerrel védi azokat (rendszerint a szellemi alkotás tárgyára vonatkozó kizárólagos árutermelői és áruforgalmi jog, illetve helyzet révén). E jog, illetve helyzet biztosításához azonban — részben az áruviszonyok természete, részben a szellemi alkotások elvileg korlátlan terjedelmű potenciális felhasználhatósága miatt — szükség van az új szellemi alkotásoknak a jogosult számára áruként való elkülönítésére. A szellemi alkotások áruként való elkülönítésének nemzetközileg két módszere ismeretes: a mesterséges és a természetes monopólium kialakítása. (Ez a fajta monopólium azonban — az adminisztratív monopóliumoktól eltérően — nélkülözi a többi versenytársat ,,megfosztó” jelleget, mivel olyan új szellemi alkotásra vonatkozik, amelynek azok még nem voltak birtokában.) Mesterséges (de iure) monopóliumnak tekinthető az egyes országokban megszerezhető (tehát nem automatikusan keletkező) szabadalom (patent), amely a technikai szellemi alkotások, ismeretek közül csak egy szűk körnek, a találmányoknak a jogi védelmét biztosítja. A szabadalmat a bejelentő kezdeményezésére meghatározott vizsgálati eljárás után az állam szabadalmi hatósága engedélyezi a találmányra (Jelenleg mintegy 140 országban van erre lehetőség.) Ennek alapján a szabadalom jogosultjának az oltalmi időn belül és az adott állam területén a jogszabályok keretei között (pl. az iparigazgatási, szabványosítási, környezetvédelmi előírások betartásával) kizárólagos joga van arra, hogy a találmányt saját maga hasznosítsa, illetve arra másnak engedélyt (licenciát) adjon. A szabadalmi jogosult engedélye nélkül tehát mindenki másnak tilos a jogi védelemben részesülő találmány hasznosítása. A szabadal-17
