F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - V. A szabadalmi információ
igénypontokat és a felhozott dokumentummal való összevetés eredményét. Az érvként felsorolt adatok azonban nem minősítenek, csak a vizsgálat előkészítését szolgálják. Az európai szabadalmi közlöny megnevezése német, angol és francia nyelven: Europäisches Patentblatt, European Patent Bulletin, Bulletin européen des brevets; 1977 decemberétől jelenik meg hetente, három nyelven. A közlöny szerkesztésekor a számítógépes feldolgozás szempontjait vették figyelembe, ezt tükrözi a kódokkal való, valamint a több szempont szerinti adatközlés. Az egyes közlönyszámok az alábbi fejezeteket tartalmazzák: Nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentések és nemzetközi (PCT) bejelentések. Megadott európai szabadalmak. Mindkét főfejezetben több szempont szerint csoportosítva történik a közlés. A kutatás szempontjából legfontosabb adatközlési módok: az NSZO szerinti, a bejelentő, illetve a szabadalomtulajdonos neve szerinti, sorszám (bejelentési) európai, illetve PCT, (nyilvánosságra hozatali, szabadalmi lajstromszám) szerinti, megjelölt országok szerinti elrendezések. Ezenkívül még a szabadalmi eljárásra vonatkozó egyéb eseményekkel kapcsolatban (pl. megszűnés, újra érvénybe helyezés, licenciák stb.) is van rendszeres tájékoztatás. Az európai szabadalmi közlönyök éves anyagát névmutatók (Namensverzeichnis, Directory, Liste nominative) dolgozzák fel. Ezek első része a bejelentők és a feltalálók, második része a szabadalomtulajdonosok és a feltalálók névlistáját tartalmazza. A feltalálók neve mellett az első bejelentő nevére is hivatkoznak a bibliográfiai adatok között, a második részben e visszautalás megfelelője az első szabadalomtulajdonos megnevezése. Szabadalmi osztályozások A különböző célokkal folytatott szabadalomkutatások során a kutató leggyakrabban olyan, általa még nem ismert szabadalmi dokumentumokat igyekszik kikeresni, amelyek egy konkrét műszaki feladat megoldására vonatkoznak, vagy a megoldást érintik, tehát a feladatra nézve relevánsnak minősülnek. A kutatás megkönnyítése érdekében a szabadalmi osztályozási rendszerek — hasonlóan más dokumentációs célú osztályozási rendszerekhez — az iparjogvédelmi, tágabb értelemben a műszaki szakterületek összességét, a technika teljes területét részterületekre, általában ún. osztályokra (fő- és alosztályokra), azokat további kisebb egységekre (fő- és alcsoportokra) bontják, és jelölésükre emelkedő számsorok és betűsorok kombinációját alkalmazzák. Ezek a kódok a szabadalmi osztályozás jelzetei. Felépítésük alapelvei tekintetében a múlt század óta kifejlesztett különféle nemzeti osztályozások két típusba sorolhatók. Az egyik a szabadalmi dokumentumban ismertetett műszaki megoldás felhasználási területét, az alkalmazó iparágat, szakmát veszi alapul; ez az iparra, szakmára orientált osztályozás. A másik típus ezzel szemben elsődleges fontosságúnak a találmány tárgyának a funkcióját 154
