F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - IV. A találmányok oltalma külföldön és az ezzel összefüggő nemzetközi együttműködés
ki szint feltárása, a létrejött megoldások szabadalmazhatóságának az értékelése, a közös találmányokon alapuló exportcikkek szabadalmi tisztaságának a biztosítása. El kell dönteni az együttműködési megállapodásban, hogy a felek a közös termelő és értékesítő tevékenység keretében kívánnak-e kidolgozni és használni közös védjegyet (pl. Rába-Man), annak jogi oltalmát milyen körben biztosítják, melyek a használat feltételei. A KGST keretében külön nemzetközi egyezmény, az ún. Moszkvai Megállapodás rendezi az együttműködés során felmerülő iparjogvédelmi kérdéseket. (Ezt a megállapodást a vállalatközi KGST-szerződésekben is figyelembe kell venni!) A megállapodás közösnek minősíti azokat a találmányokat, amelyeket az együttműködés során több ország állampolgárai társszerzőként hoztak létre, közös nemzetközi szervezetben alkottak, több ország közösen finanszírozott. A közös találmányokat saját területén minden tagország korlátlanul használhatja, harmadik országra vonatkozóan azonban csak közösen lehet rendelkezni (pl. licenceladás, termékexport tekintetében). A megállapodás előírásokat tartalmaz a közös találmányok oltalom alá helyezéséről, az ezzel kapcsolatos költségek és bevételek felosztásáról. A feltalálók díjazásának kérdéseit a megállapodás úgy rendezi, hogy hasznosítás esetén a díj mértékét annak az országnak a joga szerint kell megállapítani, amelyben a találmányt hasznosították. (Nemzetközi magánjogi szempontból tehát a hasznosítás helyének joga, a ,,lex loci usus” érvényesül.) A magyar-szovjet szervezetek vonatkozásában külön módszertani ajánlás, egyes relációkban pedig az akadémiák közötti megállapodások segítik a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés során a találmányi, a szabadalmi és a licenctevékenység végzését. 136
