F. Tóth Tibor (szerk.): Kutatás-fejlesztés és iparjogvédelem (Budapest, 1987)
Első rész - IV. A találmányok oltalma külföldön és az ezzel összefüggő nemzetközi együttműködés
és amelyeket ennek megfelelően a feleknek kell szabályozniuk magában a megállapodásban. Az együttműködési megállapodásban kell szabályozni, hogy a létrejövő találmányok, know-how, használati minták és ipari minták (a továbbiakban: találmányok) mikor minősülnek közösnek. A közös jelleg kritériuma lehet szűk értelemben az, hogy a találmányokat az együttműködési szerződés keretében az együttműködő szervezetek munkatársai közösen dolgozták ki, tág értelemben ezen kívül az is, ha a kutató munkát az együttműködő szervezetek közösen finanszírozták, illetve azt munkamegosztás alapján hozták létre. A szerződésben célszerű kikötni, hogy a szervezet köteles haladéktalanul tájékoztatni a többi együttműködő szervezetet a létrehozott találmányokról, és az erre vonatkozó dokumentációkat köteles az együttműködő szervezetnek átadni. A szerződésben célszerű azt is kikötni, hogy az együttműködő felek kötelesek a közös találmányokra vonatkozó titkot megőrizni, azt harmadik személynek nem adhatják át, újdonságrontó közleményeket nem jelentethetnek meg, a megoldást nyilvánosan a gyakorlatban nem valósíthatják meg. A szerződésben kiköthető, hogy az együttműködő felek a létrejött közös találmányok oltalmát önállóan vagy közösen, valamennyiük nevében szerzik-e meg saját országaikban, illetve más országokban, ezzel kapcsolatban milyen segítséget nyújtanak egymásnak; milyen oltalmi formát választanak ki olyan országokban, ahol több oltalmi forma (pl. szerzői tanúsítvány vagy szabadalom, nemzeti vagy regionális szabadalom) kö^ül lehet választani; hol adják be az első bejelentést, amelyre a többi közösen kiválasztott országban uniós elsőbbséget alapítanak; milyen módon gondoskodnak az oltalom megszerzéséről (pl. PCT-út vagy hagyományosan: párizsi uniós út), fenntartásáról és a megszerzett jogok védelméről; az oltalom biztosítása kapcsán felmerülő költségeket milyen arányban viselik; mi történik, ha valamelyik együttműködő félnek nem fűződik érdeke az oltalom megszerzéséhez, illetve fenntartásához. Az együttműködő felek kiköthetik a megállapodásban, hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást a közös találmányokra vonatkozó továbbfejlesztésekről, az együttműködés körébe tartozó önálló találmányokról, és azokat a másik fél részére milyen feltételekkel engedik át. A szerződésben meg kell határozni, hogy a felek milyen feltételekkel jogosultak a közös találmányok saját országuk területén való hasznosítására, az azok révén gyártott termékek exportálására, a közös találmányok harmadik ország, illetve saját ország területén harmadik szervezet részére való átengedésére licenciaszerződés keretében vagy más módon, a felmerült költségekben és a befolyó jövedelmekben az együttműködő felek hogyan (mérték és pénznem) részesednek, és milyen módon biztosítják a feltalálók díjigényének a kielégítését. Rendezni kell a megállapodásban, hogy az együttműködő felek milyen munkamegosztás szerint végzik a szükségessé váló szabadalmi információs kutatásokat és vizsgálatokat. Ide tartozik különösen: az együttműködés kezdetéig elért műsza-135
