Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)

III. A közös mű

Ez általában elmondható a folytatásos művekre, függetlenül attól, hogy az egyes folytatások szerzői azonosak-e, vagy különbözőek. A folytatásos (művek) regények jellemzője, hogy a folytatásokban a főszereplők személye, a történet helyszíne részben vagy teljesen azonosak. Általában azon folytatásos művek esetében, ahol az egyes részeket más-más szerző' írja, az egyes szerzők az egész mű tekintetében társszerzőnek minősülnek.

2. Az Eljáró Tanács véleménye szerint a két regény közti hasonlóság abban mutatkozik meg, hogy a Szerelem és börtön (továbbiakban második regény) című regényben a Szerelem a halál árnyékában (továbbiakban első regény) című regény

a) - főszereplői életének újabb helyszíneken, új kalandokban bővelkedő szakaszai ismerhetők meg,

b) - a szereplők jellemábrázolása azonos,

c) - a történet folytatása szervesen épül az első regényre, de hogy azok számára is érthető legyen a történet, akik az első kötetet nem olvasták, megismétli az első regény befejezését. Ezt úgy oldja meg az író. hogy az orvos főhős emlékezetében lepereg a mintegy négy évvel korábban játszódó szilveszter este, a lány kórházba szállítása,

d) - a főhős magánéletében az első regényben kibontakozó konfliktusokat lezárja,

e) - számos konkrét utalás történik az első regény cselekményére, pl. a 167. oldalon a női főhős életének megmentésére.

Ezek a hasonlóságok azonban nem kérdőjelezik meg a második regény önállóságát az első kérdésnél kifejtett indokok alapján.

3. A folytatásra vonatkozó véleményét az Eljáró Tanács a második kérdésre adott válaszában kifejtette. A sérelem annyiban állapítható meg, hogy a második regény szerzője a főszereplő személyét és jellemet, a dramaturgiai sémákat és ezzel összhangban stílusát is átveszi az első regénynek, megsértve ezzel az első regény szerzőjének személyhez fűződő jogait, tekintettel arra, hogy ehhez nem szerzett hozzájárulást.

4. Az Eljáró Tanács megállapítja, hogy a kézirat befejező cselekménysorozata, amelyre a 2.c) pontnál utalás történt, a felperes kéziratából került a regénybe. Ez terjedelmét tekintve jelentéktelen, azonban mégis ez az a mozzanat, amely összeköti a két regényt és a kéziratot a második regénnyel. Ettől azonban a második regény az 1. pontban kifejetettek alapján önálló műnek tekinthető.

73