Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)

I. Oltalom alatt álló mű

A szóban forgó felperesi szabályzat elkészítésének alapja a 85/1992. (V.22.) Komi. rendelet 4.§-a amely szerint "a Hivatal szervezeti és működési rendjét a felügyeletet gyakorló miniszter jóváhagyásával a Hivatal elnöke állapítja meg." Ebből minden kétséget kizáróan arra a következtetésre kell jutni, hogy a szóban forgó szabályzat egyrészt az Szjt. l.§. (3) bek. utolsó fordulata alá tartozó "egyéb kötelező rendelkezés" másrészt pedig az ugyanezen jogszabályhely negyedik fordulatában meghatározott "ügyirat". Az első állítást az igazolja, hogy a szabályzat a Hivatalban mindenkire kötelező, más szóval rendelkező erejű, a második állítást pedig az támasztja alá, hogy a szabályzatot jóvá kell hagyni, vagyis egyfajta közigazgatási eljárásban keletkezett ügyiratként kell számításba venni. Ezen érvelést látszik erősíteni az a tény is, hogy a szabályzat a Hivatal elnökének sorszámozott (1/1992.) utasításaként jelenik meg, amelyen formálisan is fel van tüntetve az erre hatáskörrel rendelkező miniszter jóváhagyó záradéka. Más oldalról szemlélve a felperesi szabályzatot, az előző bekezdésben kifejtett nézet helyességét egy további érv is alátámasztja. Az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy a felperes a szabályzatot kizárólag belső felhasználás céljára készítette el. .Az Szjt. Vhr. l.§ (3) bek.-ének logikai értelmezése szerint nyilvánvaló, hogy a különböző szervezetek belső célú iratait a szerzői jog nem kívánja védelemben részesíteni. Ez különösen igaz a rendelkező jellegű iratokra (lásd: a Szerzői .log Kézikönyve, KJK, Bp.,1973. 84.oldal), és ez áll a hivatkozott Szjt. Vhr. felhívott bekezdése értelmében ezek tervezeteire is.

Kitér az Eljáró Tanács arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság még abban az esetben is a belső, ügyirati jelleget tartotta döntően meghatározónak, amikor olyan írással kapcsolatos szerzői jogi vitában döntött, amely egyébként - vagyis nem belső felhasználás esetén - szerzői műnek minősül (doktori disszertáció, LB Pf. III. 21117/1978., hivatkozva: A szerzői jog KJK. Bp. 1990., 19.oldal).

Megjegyzi az Eljáró Tanács, hogy aggálytalanul megállapítható lenne egy olyan felperesi szellemi tevékenység eredményének szerzői műként való minősítése, amelynek tárgya kifejezetten egy olyan tanulmány lett volna, amelynek alapján szervezeti és működési szabályzatot esetleg felkínált alternatívák alapján lehet készíteni. A konkrét esetben azonban nem erről van szó.

Az Eljáró Tanács a fentiekben kifejtett "kötelező rendelkezés" jelleg, és belső célú felhasználás dominanciáját hangsúlyozva nem tartja fenn a jelen tényállásra a 2.P.21.629/1984. számú ügyben adott többségi véleményt, hanem éppenséggel az ott kifejtett kisebbségi véleményt osztja.

32