Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 3. 1990-1996 (Budapest, 1998)
V. Szerzői jogbitorlás
honoráriumot von maga után akkor is, ha az utóközlés a szerző hozzájárulásával és engedélyével történik. Egyfelől értékelve tehát a másodközlést, másfelől értékelve azt, hogy az alperes által kiadott napilap példányszáma a Pesti Hírlapénak közel háromszorosa, a Legfelsőbb Biróság a Pp. 206.§-ának (3) bekezdése alapján a reálisan megállapítható jogdíj összegét 90.000,- Ft-ban határozta meg, amelynél Figyelemmel volt a felperes autentikus személyiségére, a tanulmány tartalmára és annak jellegére is. Figyelemmel arra, hogy az alperes szerzői jogsértést elkövetve tette közzé a felperes tanulmányát, nincs jelentősége annak, hogy a jogszerű közlés esetén, belső szabályzata alapján a szerzőknek általában milyen összegű jogdíjat fizet ki. Erre hivatkozással az alperes nem kérheti a jogdíj összegének csökkentését az általa elismert összegre. Az Szjt. 53.§-ának (2) bekezdése alapján a bírság összege a megállapított jogdíj összegéhez igazodik, annál több nem lehet, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogdíj összegével azonos mértékűre szállította le az alperes által fizetendő bírság összegét is. Az elsőfokú Bíróság helyes jogszabályi hivatkozás mellett téves indokok alapján utasította el a felperes nemvagyoni kár megtérítésére irányuló keresetét. A Ptk-nak a jogsértés elkövetése idején hatályos 354.§-a alapján nemvagyoni kártérítésre a sérelmet szenvedett személy akkor tarthat igényt pénzbeli kártérítésként, ha bizonyítja, hogy a Ptk. 355.§-ának (4) bekezdésében írt feltételek megvalósultak, azaz érte olyan hátrány, amelynek pótlására vagy kiküszöbölésére indokolt nemvagyoni kártérítés megállapítása. Az alperes a felperes szerzői, személyhez fűződő jogát sértette meg. Elfogadta a Legfelsőbb Bíróság - egyezően az elsőfokú Bírósággal - hogy a felperes a korábbi nyilvánosságot meghaladó országos szintű nyilvánosságra hozatalhoz semmiképpen nem járult volna hozzá. A tanulmány tartalmára és a felperes korábban betöltött pozíciójára tekintettel további bizonyítás felvétele nélkül megállapítható, hogy a felperest szakmai, politikai és gazdasági körökben hátrány érte azáltal, hogy az uralkodó politikai, szakmai nézettel részben szembefordulva, elmarasztaló véleményét fejtette ki a vízlépcsőrendszer perbeli időszakban lejátszódott eseményeivel kapcsolatban. E konkrét hátrányt alátámasztotta a felperes által csatolt L.A. által írt elmarasztaló levél, illetve megerősítette a felperes erre vonatkozó előadását M.F. ugyancsak elmarasztaló hangvételű levelének tartalma is. Ebből eredően elfogadható a felperes azon személyes előadása, mely szerint a kiirt pályázatra azért nem kívánt jelentkezni, mert eleve reménytelennek látta a személyével kapcsolatban kialakult elmarasztaló vélemény miatt az elfogadását. Bár a felperes a tanulmányát már 148
