Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)

I. A szerzői jogi oltalom alatt álló mű

lenne értelme az Szjt. 44. § (2) bek.-ben foglalt jognak — névfeltüntetés az épületen — sem.

Megállapíthatjuk tehát, hogy jogunkban az építészeti alkotás és egyéb műszaki létesítmény, mint alkotás fogalma kettős jellegű: beletartozik a terv és az épület (műszaki létesítmény) is. Az előbbit a Szellemi Tulajdon Világszervezetének az építészetre vonatkozó 1986. október 20—22-i kormányszakértői bizottsági ülése az „építészeti művekre vonatkozó alkotásnak”, utóbbit a szorosan vett „építészeti műnek” nevezte. Az 1975. évi 4. tvr-rel kihirdetett Berni Uniós Egyezmény 2. cikke is külön szól az építészeti műről és külön az építészeti tervekről. Függetlenül attól, hogy e rendelkezés hazai jogszabály erejével bír, törvényünket ezzel összhangban kell értelmeznünk már csak azért is, hogy saját (belföldi) szerzőink, tervezőink itthon se kerüljenek hátrányos helyzetbe a külföldi szerzőkhöz képest, akiknek a Berni Uniós Egyezményben biztosított jogokat mindenképpen meg kell adnunk.

2. Az Szjt. 51. § szerinti úgynevezett rokonjogi védelem csak az e paragrafusban írt személyhez fűződő és vagyoni jogokat biztosítja a jogosultnak: ez kevesebb, mint a törvény I. és II. részében meghatározott jogok. Kifejezett kiterjesztő hatály hiányában nem alkalmazható itt a Vhr. 12. § (2) bek. csak az Szjt. 14. §-t hívja fel a jogátszállás megalapozására. Az Szjt. 51. §-ában — „a mű”, ill. az „alkotás” kifejezés szándékos mellőzésével — csupán a jogi védelem tárgyai: fénykép, ábra, stb. vannak felsorolva, az id. § (3) bek.-e céltudatosan kerüli a „szerző” kifejezést azáltal, hogy ezen termékek „készítőijéről szól.

— A szerző(k) meghallgatásának a Vhr. 32. § (3) bekezdésében előírt kötelezettsége nem jelenti a munkáltató változtatási jogának a szerző(k) engedélyétől függővé tételét. (Vhr. 11. § (3) bek.)

— A munkaviszonyban munkaköri kötelezettség teljesítéseként alkotott szerzői művek, ill. munkaköri kötelezettség teljesítése során alkotott találmányok díjazása között alapvető különbség, hogy a szerzői műveknél a munkabéren belüli szerzői díj csak akkor jár, ha a művet a harmadik személynek értékesítették, míg a szolgálati találmány „belső” felhasználásáért is külön díjat kell fizetni a munkavállaló feltalálónak.

3. A tervezési díjbevétel egészében szerzői díjnak, s így a munkavállaló szerző(k) szerzői díjrészesedése alapjának tekinthető. (A tervezési szerződésben vállalt egyéb — nem alkotói — szolgáltatások pl. helyszíni felmérés, művezetés, ellen—értéke nem tekinthető díjalapnak.) Minthogy a tervező vállalatok feladatkörébe tartozik a tervekre harmadik személlyel felhasználási szerződés kötése, a díjrészesedés mértéke 60%-nál lényegesen alacsonyabban is megállapítható, a szellemi-műszaki színvonal, s az eset egyéb összes körülményeinek figyelembevételével.

8