Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)

V. A szerzői jog megsértése

a jogosulatlan felhasználásban valamennyi alperes részt vett. Egyetemleges marasztalásuk alapjául ez a tény szolgál.

Az elsőfokú bíróság ítéletének a bírság kiszabásával kapcsolatos elutasító rendelkezését a Legfelsőbb Bíróság hivatalból felülvizsgálta, és a következő álláspontot foglalta el.

Az Szjt. 53. §-ának (2) bekezdése szerint: ha a jogsértés a felhasználónak felróható, a szerzőt megillető díjon és kártérítésen felül a szerzői díjnak megfelelő összeget bírságként is meg kell ítélni. Ezt az összeget a bíróság csak méltánylást érdemlő körülmények alapján mérsékelheti. Az I. r. alperes szerződésszegése és a II., valamint EH. r. alperesnek 1979. óta a felperes tiltakozása ellenére fenálló és — az alperesek egymásközti levelezéséből is kitűnően — az alperesek által is felismert jogsértése nem teszi mellőzhetővé a bírság kiszabását. A bírság mértékének meghatározásakor — mérséklésre alapul szolgáló körülményként — értékelte a Legfelsőbb Bíróság az alperesek egymás közötti sajátos jogviszonyát, amely bizonytalanná tette, hogy a jogsértéssel összefüggő díjfizetési kötelezettség melyiküket terheli. A felróhatóság mértékét alapul véve az I. r. alperest 15 000,— Ft, a II. és a EH. r. alperest pedig egyenként 10 000,— Ft bírság megfizetésére kötelezte.

75