Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
V. A szerzői jog megsértése
b) A Lidérc című mozifilmből nem egy másik mozifilm vagy diafilm készült, hanem videomű (videoklip). A videomű az audiovizuális műveknek a mozifilmek melletti egyik új válfaja, éppen úgy mint a televíziós alkotások. Az audiovizuális művek közös sajátossága, hogy egyéni-eredeti szellemi alkotás a kép- és hangsor egymásutániságának kialakításában van, az alkotás lépcsőzetesen jön létre, döntő szakasz a mű tényleges megvalósítása (a rendező szerepe), fontos szerepe van a produkció gazdasági-szervezési hátterének és ehhez jelentős anyagi befektetések szükségesek. A fő felhasználási célból (sugárzás) és a képernyő méretei által adott művészi-műfaji különbségekből (kevéssé árnyalt tónusok, kis képernyő — nagy hanghatások ellentmondásossága stb.) adódó sajátosságok szerzői jogunkban a televíziós filmeknek a szűkebb értelemben vett „filmektől” — az elsődlegesen a nagyközönség előtti, zárt mozitérben való vetítésre szánt mozifilmtől — való elkülönítéséhez vezettek (speciális felhasználási szabályok, szabad felhasználások). A videoműveknél is vannak ilyen elkülönítő sajátosságok: a közönséghez való eljuttatás tipikus, a létrehozáskor elsősorban szándékolt módja a szűkebb értelemben vett filmekétől eltérő és inkább a hangfelvételekéhez hasonló: műpéldányonkénti terjesztés a nagyközönség körében. Ugyancsak sajátos, inkább a televíziós játékokhoz hasonló a néző általi értékelés módja (képernyő), azzal a további különbséggel, hogy itt a cél és lehetőség az ismételt otthoni lejátszás. A videomű tehát a kifejezetten videofelvétel céljára készített audiovizuális alkotás, ahol is videofelvételen a videotechnikával rögzített olyan videomű vagy program értendő, amely képernyőn (vetítőernyő) megjeleníthető és példányonkénti terjesztés céljából sokszorosítható. A videoműveken belül a videoklip olyan rövid, max. 5—6. perces eredeti mű, amelyre a gyakori vágások a jellemzők (to clip angolul azt jelenti, hogy vágni, nyírni), és amely leggyakrabban reklámcélokra készül. Ebben a képi elem a zene — általában könnyűzene — kísérője, ezt kell, a szokásos filmkészítéshez képest fordítva, szinkronizálni a hanggal. A videoklip általában nem történetet mond el, hanem különálló asszociatív képeket villant fel. A magáncélú lejátszás mellett TV-sugárzására is szánják, főleg könnyűzenei műveket, előadókat tesznek vele ismertté. A videoműveknek a filmek szélesebb értelemben vett fogalmával való azonosításából és a szűkebb értelemben vett filmektől való elkülönítéséből az következik, hogy — a szerzői jogi törvény 41. §-a a mű szerzőiről és a gyártóra való jogátszállásról a videoművekre is vonatkozik, — a perbeli Lidérc című mozifilmből a IV. r. alperes önmagában a 12/1970. (VI. 30.) MM sz. rendelet 4. § (4) bek. alapján nem készíthette volna el a Haley című videoklipet.
