Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)

III. A közös mű

in.

Az eljáró tanás válasza a Fővárosi Bíróság által feltett kérdésekre:

ad 1. Az alperesi „Csak a labdán van bőr” c. kb. 7 ív terjedelmű könyv a kb. 1,5 ívnyi közös rádió-riportműsor anyagából kb. 1—1,2 ívnyi anyagot tartalmaz.

ad 2. A peres felek tevékenysége a rádió-riportsorozat készítésével kapcsolatban elvileg elkülöníthető. Hogy a kérdéseket a riportalanynak ki teszi fel, főképp magnetofonriportnál döntő jelentőségű.

ad 3. A felperes az alperesi könyv társszerzőjének — az eljáró tanács álláspontja szerint — nem tekinthető.

ad 4. Az alperesi könyvben szereplő riportokkal kapcsolatban a riport készítője — szakértői módszerekkel — nem tisztázható

A Testület eljárt tanácsa a fenti véleményt az alábbiakra figyelemmel alakította ki:

1. A rádióműsor anyagából történt alperesi felhasználás mennyiségi kérdésében a tanács elfogadja a felkért lektor számítási eredményét, amit az előadó saját olvasata is megnyugtatóan alátámasztott.

2. A peres felek tevékenysége az egyes riportok elkészítésével kapcsolatban — elvileg — elkülöníthető. A kérdező riporter tárgyi és szakmai felkészültsége, rátermettsége, asszociációs készsége, gyors kapcsolási ügyessége a riport minősége szempontjából igen jelentős lehet.

Amennyiben a Bíróság a per eldöntése szempontjából lényegesnek ítéli meg, hogy a rádióműsorban szereplő riportokat ki készítette, az olyan ténykérdés, ami szakértői módszerekkel nem tisztázható.

Szakkérdésként merülhet fel azonban, hogy egyáltalán egy-egy riport önmagában szerzői jogi oltalomra alkalmas ,,műdként értékelhető-e, vagy sem. Ebben a tekintetben az eljáró tanács abból indult ki, hogy az egyszerű ténykérdés feltárására vonatkozó riportok — ahol a riporter feladata a kérdezés, a riportalany dolga pedig a tény közlés — általában olyan rutinfeladat szokott lenni, ahol a szellemi alkotás kritériumaként megkívánt eredetiség, sajátosság csak elvétve fedezhető fel, s az is inkább a riportalany nyilatkozatában jelentkezhetik, mint a kérdezőnél.

Az adott perbeli esetben a riporteri feladat egy már leleplezett bűncselekménysorozat bemutatására, tehát nem kezdeményező leleplezésére irányult, amint az az 1983. március 15-én kelt és a Rádióval kötött szerződésből is megállapítható. Ekkor u.i. a totókirály és társai már lakat alatt voltak.

40