Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)
III. A közös mű
A rádióműsorbeli kérdések — az eljáró tanács véleménye szerint — az adott esetben egyszerű rutinkérdések, amiket bármely nyomozó, vagy a bűncselekménysorozat tisztázására hivatott személy hasonló megfogalmazásban tehetett fel. Ennek folytán nincs jelentősége annak, hogy a kérdéseket ki, vagy kik tették fel a nyomozást végző személyeknek, vagy a letartóztatott totózóknak, mivel a kérdés-feltevések szerzői oltalomra alkalmas szellemi alkotásoknak nem tekinthetők, annál is inkább, mivel a nyilatkozók is — szubjektív megnyilatkozásaik mellett — tényközlésekre szorítkoznak. A szerkesztői tevékenységet a szerzői jog oltalomban részesíti [v. ö. Szjt. 5. § (3) bek.]. Ebből kiindulva az eljárt szakértő tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a peres feleket szerzői jogi oltalom nem az egyes konkrét riportok elkészítésével kapcsolatban illeti, hanem azzal a koncentrált szellemi munkával kapcsolatban, amelynek eredményeként a szóban forgó rádióműsor abban a formában, ahogy azt a peres felek megszerkesztették, sugárzásra került. Az alperes előadása szerint — amit a felperes külön nem tett vita tárgyává — több, mint tíz órás riportanyag lett a felek közös munkájával egy órai anyagra sűrítve. A felek közösen állapították meg a bejátszások sorrendjét, ami a műsor érdekessége szempontjából is jelentős volt, s közösen emeltek ki egy-egy szereplőt, hogy a műsor vélt szakmai felfogás szerint szenzációs legyen. A jogi védelem tehát a művet: a megszerkesztett rádióműsort illeti, ill. annak szerzőit, de az egyes konkrét riportokat nem. 3. A fenti 2. pont alattiakból következően az eljáró tanács azt vizsgálta, hogy az alperesi könyv koncepciójában, formájában és tartalmában milyen egyezőségeket, vagy hasonlóságokat mutat a közös rádióműsor koncepciójával, formájával és tartalmával. Ami a célkitűzést illeti: a rádióműsor célja és eredménye nem egyéb, mint az egész ország totózóit érdeklő botrány rádiós módszerekkel történő bemutatása, a hallgatók tényszerű tájékoztatása. Ez a kb. 1,5 ívnyi írott anyag révén újságírói stílusban meg is történt. Ezzel szemben az alperesi könyv nemcsak abban tér el a közös rádióműsor anyagától, hogy kb. ötszörös terjedelmében, hanem egyértelműen más annak szerkezete, legfőképpen pedig annak célkitűzése. A könyv 161—207. oldalán a felperes leleplezni igyekszik a labdarúgással kapcsolatos nemzetközi vonatkozású korrupciós eseményeket, ugyanakkor nyűt utalásokat tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy a labdarúgás egyes jelentős személyiségei olyan kapcsolatokat tartottak fönn a Magyarországon született S. Gy. nevű kijáróval, ami összeegyeztethetetlen a szocialista morál szabályaival. Ez a közéleti tisztaság érdekében történt bátor kiállás, hacsak az általa közölt tények sajtóhelyreigazítás, vagy egyéb törvényes eljárás során nem nyernek cáfolatot, megszabják a könyv koncepcióját, ami messzemenően különbözik a rádióműsor koncepciójától, valamint annak tartalmi és formai megjelenésétől. 41
