Lenkovics Barnabás - Székely László (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 2. 1978-1989 (Budapest, 1991)

VII. Kiadói szerződés

a felperes részére adott nyilatkozata szerint az volt a célja, hogy a szerzőt ösztönözze magasabb színvonalú mű megírására, ami 3.000-et meghaladó példányszám kiadását reálissá teszi, és így a szerző a második kiadás után is megkaphatja a díjazást.

Az A. Nyomda 1985. január 15-re igazolta vissza a komplett könyv szállítási határidejét az alperes által becsatolt igazolás szerint. Jelenleg nem egészen 2 év elteltével a felek egyező előadása szerint már csak 3.000 példány van raktáron. Helyes volt tehát az alperes felmérése a várható igény tekintetében, az a körülmény pedig, hogy az alperes várakozása a könyv kelendősége tekintetében nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket, olyan körülmény, amely az üzleti kockázat körébe esik, és a szerző terhére nem értékelhető.

Az 1969. évi m. tv. (Szjt.) 27. § értelmében a felek a felhasználási szerződést írásban megkötötték.

Közös egyetértéssel ezt a felek módosíthatják. A mű terjedelmére és az ívenként kifizetendő díj nagyságára vonatkozóan ez a módosítás írásban meg is történt az elszámolással, amit a felperes elfogadott. A példányszám vonatkozásában azonban nem jött létre a felek között újabb megállapodás, már pedig a szerződés értelmében csupán 3.000 példányig minősül a mű első kiadásnak.

Megilleti tehát a szerzőt a 3.000 példányon felüli példányszám után az 1/1970. (III. 20.) MM sz. rendelet II. díjtáblázata értelmében az első kiadásért fizetett díj 40%-a.

A Fővárosi Bíróság ezért az alperest a kereset értelmében marasztalta.

A további bizonyítás felvételét a Fővárosi Bíróság mint szükségtelent mellőzte. Alperes osztályvezetőjének nyilatkozata az iratok között elfekszik, amiből a felek szerződéskötési szándékára fény derül, de függetlenül a szándéktól a felek szerződéskötési akaratának tartalma magából a szerződésből is egyértelmű (Ptk. 207. §).

103