Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
Édesanyám, Herz Róza, Miskolcon született. Atyjának jól menő élelmiszer- és takarmánykereskedése volt Miskolc főterén, saját házban. Az akkortájt épülő Diósgyőri Vasgyár személyzete számára szerzett be élelmiszert, evvel szerezte kis vagyonát. Édesanyámat az akkori szokás szerint nevelték. Négy középiskolát végzett, tanult zongorázni és franciául. Édesanyám is nagyon ügyes munkás, nagyon szorgalmas volt. Szüleim mindketten rendkívül gondosan őrködtek a korrektségre és altruizmusra mind saját ténykedésükben, mind nevelésünkben. Mindketten a szülői házukból hozott vallásos előítéleteiket és babonáikat fokozatosan levetették, mikorra gyermekeik felnőttek. 1880. április 29-én kötöttek házasságot. A 10 ezer Ft hozományt, ami kb. ezer Napóleon-aranynak felelt meg, részesedésként befektették az akkor alapított Fischer és Brandt bornagykereskedő cégbe. Brandt Ignác ugyanannyi pénzt hozott. Brandt jó eladó kereskedő volt, édesapám kitűnő borászati szakember. Budafokon béreltek pincehelyiséget, később épített édesapám saját tervei szerint egy nagy, korszerű borpincét, kb. 2 ezer hl befogadóképességgel, kb. 600 hl-es üvegbélésű betonhordóval a különböző beérkező borok összekeverésére, egyöntetű minőség előállítására. Ezenkívül főleg 7 és 13 hl-es ászok fahordókkal. A Fischer és Brandt cég szépen fejlődött, nagy tételekben exportált bort, főleg Svájcba. A bort az országban vásárolták össze, gondosan kezelték és egyenletes minőségben szállították. A bor bajait édesapám felismerte, és a beteg borokat gyógyította. Ezáltal anyagi előnyökhöz jutott. A bor kezelésének akkor ismert módjai: szűrés, vízhólyag enyves oldatával való keverés és kiépítés levegővel való érintkeztetéssel az anaerob baktériumok elölése, faszénen szűrés idegen anyagoktól való mentesítésre, és végül a tiszta borok keverése egy előírt típus megközelítésére. Ezeken kívül sikerült édesapámnak bizonyos, a fenti eljárásokkal el nem ölhető baktériumok ellen eljárást kidolgozni. A bort a pincéből a kertbe felnyomta, és ott hosszú, nyitott csorgákban erős napsütésnek tette ki. A napsugarak elölték a baktériumokat. — Sok évvel később elmeséltem ezt egy biológusnak. Nagyon érdekelte. Azt mondta, hiba volt ezt nem publikálni. Kitűnő műszaki érzékre vall, hogy fiatal mérnök koromban azt tanácsolta, szerkesszek egy egészen kis, villanymotorral hajtható hűtőgépet, amivel egy család jégszekrényét lehet hűteni. Kár, hogy nem fogadtam meg. Nagyon időszerű lett volna. Ketten voltunk testvérek. Az öcsém, Miklós, 1884. január 21-én született. Kisgyermek korunkban a nyarat a Miskolc melletti Hámor faluban — a későbbi Lillafüreden — töltöttük. Egy alkalommal nem akartam a tűző nap ellen szalmakalapot felvenni. Arra lovagolt egy ember, az ölében egy hozzám hasonló korú gyermekkel, hiányosan öltözve, kalap nélkül. Édesapám rámutatott: ,,Ez a bácsi lóháton összeszedi az engedetlen gyermekeket, akiknek a fején nincsen kalap.” Erre engedelmesen feltettem kalapomat. Ennek több mint 96