Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Pekár Zsuzsa - Pénzes István: Pekár Imre

ros felőli raktároldalon egyszerre 8—9 fogatos kocsit fogadhattak. Ugyanekkor a Dunán két uszály rakodhatott be vagy ki. Ezekkel egyidőben bármelyik cellából bármelyik cellába átszállíthatták a terményt, hogy szellőzzék. A tárházba annak idején 10 db. serleges felvonót építettek be, egyaránt 80 t/h teljesítőképességgel. Volt kivétel is, mégpedig,a hajókirakónál 2 db. 76 t/h nagyságú serleges felvonó dolgozott. A szállítószalagokból 7 db hossz- és 6 db keresztirányút szereltek be. E szál­lítógépekről mindössze annyit jegyezzünk meg, hogy az 50 cm széles gumisza­lagot két rétegű pamuttextillel erősítették meg. A hosszirányú szalagoknál le­dobókocsik működtek, a kívánt cellába dobva a terményt. Kezdetben tisztítógép nem volt az elevátorban. Ezt csak a későbbiekben szerelték be. Megemlítendő még, hogy a mérlegeket egy New-York-i cég gyártotta. Ezek­ből 20 db volt, minden készülék 10 tonnás tartállyal bírt. Ilymódon a tizedes, tolósúlyos tartálymérlegek egy-egy vasúti kocsi rakományát egyszerre lemér­hették. Megjegyzendő még, miszerint a tárházbelsőben 5 db-, az ún. közép­­emeleten 20 db- és hajókirakónál még 8 db mérleggel dolgoztak. A gőzgépek működéséhez és a telep hőellátásához szükséges gőzt négy 5,5 att nyomású Lancashire-kazánnal állították elő. A füstgáz háromszoros útirány­váltás után jutott a füstcsatornába, innen az 50 méter magas kéménybe. Mi­előtt azonban a füstgáz belépett volna a kéménybe, víz-előmelegítőn haladt végig, hogy a gazdaságosságot fokozzák. A tárház gépeinek meghajtásához 2 x 200 LE-s gőzgépet kapott a létesít­mény. Mégpedig úgy, hogy ezek együttesen is és külön-külön is üzemelhettek. E kettősségre azért volt szükség, mert az összes tárházi gép egyidejű üzem­állapotára ritkán lehetett számítani. Külön érdekessége a budapesti elevátornak a villanyvilágítás. A váltóáramú „Dynamo”-t 36 LE teljesítményű gőzgéppel hajtották meg. A tárházba össze­sen 220 izzólámpát szereltek be, egyenként 20—20 „normál gyertyának meg­felelő világító képességgel”. A helyükre illesztett lámpák „56 Volta-elemnek meg­felelő feszültséggel bírnak és ennélfogva az ezen lámpákat tápláló váltófolyamgép feszültsége körülbelül 60 Volta-elemnek felel meg.” (Ulrich im. 31. p.) Próbák után a budapesti elevátor 1883. július 20-án kezdte meg feladatának betöltését. 8 már az első hónapban mintegy 8000 tonna gabonát helyeztek el az új létesítményben... Fiumei elevátor A fiumei elevátort igen rövid idő alatt építették föl. Pékár Imre életrajzi adataiból ugyanis tudjuk: 1889. január 24-én tárgyalt Baross Gábor minisz­terrel, és ahogy írja: ...„megismertettem a cereáliák kezeléséhez szükséges Elevá­tor berendezést.” E kiragadott, újraidézett mondatrész értelmezése kettős. Értelmezhető úgy is, hogy Pékár ismertette az elevátor szerepét, szükségessé-38 Műszaki nagyjaink VT. 593

Next

/
Oldalképek
Tartalom